Eperjesi Ági

számomra a szintana miatt lett érdekes, viszont idén egyszerre állitott ki a Mai Manóban, a Nessimben és Székesfehérváron is, igy kis túlzással mindeképpen bele kellett futni a képeibe. Rafinált képek. Egyrészt nagyitógép segitségével, sötétkamrában készülnek, másrészt a szintöréssel, komplementerekkel foglalkoznak, amivel most nem untatnék senkit. Illetve mégis: a nagyitólaborban additiv szinkeveréssel jönnek létre a képek, miközben a fotópapir anyaga nem igy működik. Na ezen lehet gondolkodni. Egyébként a fotopost.hu-n van egy érdekes interjú vele. Viszont ami engem érdekel, az a külföldi szereplése. Lássuk csak: 1964-ban született, és 89-ben már Berlinben állit ki. Nem birom ugyanakkor nem megjegyezni, hogy a rendszerváltás környékén hihetetlenül aktiv és sikeres alkotó az évtized közepére igencsak visszafogta magát. Nem értem pl. miért szakadt meg a kapcsolat Lausanne-al, Párizzsal, mi lett a 90-ben megszerzett bécsi kapcsolattal? Na jó, kegyetlen vagyok, de ha 90-ben a Musée de l'Elysée-ben állit ki, akkor mit csinál a külföldi magyar intézetekben? Akárhogy is: nyilvánvalóan sokkal komolyabb referenciái vannak, mint sokaknak, igy mindenképpen érdemes megismerkedni a művészetével - márcsak azért is, mert a szintan itthon eléggé elhanyagolt terület...

Ata Kandó és Besnyő Éva

képei is láthatók az amsterdami Kahmann Galériában. A galéria nagyon tapintatosan magyar-hollandnak irja a nemzetiségüket, de igazából nem sokat éltek Pesten. Ata Kandó 1913-tól 1931-ig, Besnyő Éva 1910-től 1930-ig. Mindketten Pécsi Józsefnél tanultak, Ata Kandó Párizson keresztül jutott Hollandiába, Besnyő Éva Berlinen keresztül. Mindketten elismert és fontos fotósoknak számitanak Hollandiában. Életükön átmasirozott a huszadik század, életrajzukat akár regényként is olvasnám. Személyesen is megtapasztalhattam, hogy ha egy hollanddal a magyar fotózásról beszélgetek, akkor biztosan előkerül a nevük. Szivesen olvasnék többet róluk itthoni újságokban.

photomeetings luxembourg

...egy újabb lehetőség a kapcsolatépitésre, szeptember 9-12 között rendezik. 9 workshop között válogathatunk, és köztük egyikük Szalontai Ábel, a Moholy-Nagy Egyetem tanára. Dicséretes, hogy gondoltak rá és ott van ő is. Mivel a neve abszolút ismeretlen volt számomra, ezért megnéztem a honlapját. Képei sokszor struktúrákat tárnak fel, néha koncept art-nak gondolnám. Nemcsak külön sorozatot szentelt a focikapuknak, de máshol is előbukkannak. Sokszor minimalista képei eléggé távol állnak a kedvenc fotósaim stilusától. Az életrajzából az mindenképpen kiderül, hogy erős érdeklődéssel tekint Románia felé, valamint nem sok kiállitása volt külföldön, persze lehet, hogy neki ez nem fontos.
Egyébként egy ilyen workshopnál nagyon ajánlott elolvasni a tanárok életrajzait, képeit, ugyanis meghatározó jelentőségű, hogy olyan valakivel tudsz beszélgetni, aki a fotózáson belül azt a stilust műveli, amit te is. Ma már a fotózáson belül is külön kategóriák alakultak ki, és egyre kevésbé lehetséges átjárás ezek között...