Portfolio review Pozsonyban

Idén is a megrendezik a fotós seregszemlét, amiről már tavaly is irtam. Idén annyi a változás, hogy a magyar rendezvény már megvolt, csupa magyar résztvevővel, mig a pozsonyi idén is 24 nevet vonultat fel, akiből 3 szlovák. A lemaradásunk egyre nagyobb, talán már-már csillagászati, ami azt eredményezi, hogy itthon igen nehéz valódi kritikát kapni a képekre, mig egy szlovák fotós a világ minden tájáról érkező tanároktól kaphat visszajelzést.

Paul Almássy

nevére se itthon találtam rá, hanem a Photonet galéria próbálja meg aukción eladni egyik képét. Pedig kár, mert ő egyszerre emlékeztet Brassai munkáira, mondjuk a Párizsról készült képeivel, miközben haditudósitó is volt, és mint "rendes" magyar azért körbeutazta a földet is. Végül ő is Párizst választotta, amin most már kicsit sem csodálkozom. A vicces persze az, hogy meg is találtam az egyik albumát, a Párizsról szólót, ami kellemes látnivaló, mégha szerintem néha túlságosan is érzelemmentes is. Ettől függetlenül klasszikus.
A teljesség kedvéért meg kell emlitenem, hogy 1992-ben a kecskeméti fotómúzeumban állitott ki.

Izlandi fotómúzeum

Széles mosolyra nyilt a szám, amikor megláttam, hogy Izlandon André Kertész-el foglalkoznak a fotómúzeumban. Mármint a fotómúzeumban, mert most már olyan is van ott, ami tulajdonképpen közröhej, mivel egyetlen valamirevaló saját albumot láttam, ami helyi nevekkel foglalkozik, és galériából sincs túl sok. Talán még igy is túlzásnak mondható, amit összehoztak. Végülis egy 300000 lakosú nemzetről van szó. Aztán kiderült, hogy a nemzeti öntudat mozgatja őket. Minden országnak van saját fotómúzeumja, akkor nekünk is lesz-mondhatták, amikor egy kávézó felett berendezték a termeket. Igy aztán a mosolyom is átalakult a kissé lenézőből az elismerőbe...Ja, mig el nem felejtem: André Kertész francia, és a tárlat cime is az én Franciaországom volt.

Art Forum Berlin

Idén egy magyar kiállitó volt, a Kisterem, akik viszont nem foglalkoznak fotóval, igy a blog szempontjából akár be is fejezhetném a bejegyzést. Eredetileg arra gondoltam a blog inditásakor, hogy külföldön aktiv magyar fotósokról fogok irni, és induláskor még volt is egy listám, hogy kiket szeretnék bemutatni. Aztán fogyatkoztak az emberek és bár biztosan jó néhány embert kihagytam, valahogy kevés új arcot fedeztem fel magamnak - fenntartom a lehetőségét annak, hogy én nem figyelem eléggé. És persze itt van a szubjektum kérdése is, vagyis csak a nekem tetszőkekl foglalkozom...Idén úgy tűnik, sem új galériák nem tűntek fel tömegesen, sem nemzetközi szinten érdekes emberek. Ám koncentráljunk a pozitiv dolgokra! Itt van pl. a Kisterem, Bázelben meglátogattam a standjukat a Liste fiókrendezvényen, egészen jó helyen volt, a földszinten - mint sokan, én is csak kötelességből sétáltam fel a második emeletre, az ott lévő galériáknak nem lehetett könnyű..És most ott voltak Berlinben is, ami szintén igen jól hangzik. Szintén pozitivum, hogy a Nessim cseh alkotót állit ki, ezzel teremtve meg az esélyét annak, hogy később forditva is működhessen. Régebben az Acb-t hoztam fel pozitiv példának, csak hát ők se foglalkoznak fotóval..Akárhogy is, a nemzetköziesedés megállithatatlan folyamat, mégha ez most innen nem is mindig látszik..