2009

jó év volt vagy felejtsük el gyorsan? Kinek hogy. Nekem speciel a valaha volt legjobb évem volt. Mások szerint a válság, satöbbi. Az biztos, hogy a kép nem egységes. Itthon szerintem a legnagyobb meglepetés az FFSZ működése volt, ők voltak talán az egyetlenek, akik egész évben, szinte folyamatosan érdekes programokat tudtak felmutatni. Ezek közül is kiemelném a képhiba kiállitást, ami számomra a legfrissebb elképzelést valósitotta meg. Ehhez képest a Mai Manó jóval visszafogottabb volt, persze a célcsoport is más. A Nessimben láttam érdekes képeket, új galéria viszont nem tűnt fel. A Capa kiállitáson mindig tömeg volt és joggal, szivesen látnék folytatást, Brassaival és a többiekkel. A Vintage-ról nem igazán tudok nyilatkozni, rettenetesen belterjes számomra, mondjuk ettől még lehet hogy igazuk van. Továbbra se tudunk itthon semmit külföldi kiállitásokról, alkotókról, semmiről. Hazai újságot sem érdemes olvasni. Na jó, ennyit erről, mielőtt még jobban belemennék. De mi történt külföldön?
Számomra úgy tűnik, hogy a kifejezetten művészi fotóval még mindig New York-ban lehet leginkább érvényesülni. Az egyik kedvencem Hosang Park volt a Jen Bekman galériában. Olivier Meriel olyan világot mutat be, ami utoljára úgy 100 évvel ezelőtt létezett, pedig csak nagy kontraszttal dolgozik, éjszaka. David Lachapelle-nek bizonyára jó éve volt, Párizstól Londonig mindenhol találkoztam vele. Érdekes, hogy az Art Bázelen ezúttal nagyon kevés és nagyon felkapott fotóval találkoztam csak, bár persze ez az év nem a kisérletezésről szólt. Andreas Gursky még mindig a csúcson van, ha valakinek kételyei lennének. Kina jön fel, az M97 galéria már szinte meglepően jó tárlatokkal jelentkezett, mondjuk Han Lei-t emelem most ki. Magyar vonatkozású hir, hogy az ICP-ben New York-ban Munkácsi képeiből mutattak jópár sérülékeny üvegnegativot, miközben a földszinten a tömeg megbabonázva nézte a divatfotókat, köztük a W magazin néhány extrém beállitásával. Párizsban szintén biztosra mehettek Cartier-Bresson visszatekintő tárlatával, mégis egy kicsit l'art pour l'art-nak éreztem a tárlatokat - vagy csak túlságosan is klasszikusok irányába mentek el. Persze ott, ahol 128 millió galéria van a kortársra, ez megbocsátható. Csak hát Annie Leibovitz-nél már vannak progresszivebbek is.
Összességében a fotó szépen nyugodtan bevonult a művészettörténetbe, és köszöni szépen, jól elvan. Megvannak a gyűjtői és értői, és kiváncsian tekint a következő évre, hátha újabb monumentális Kina album jelenik meg...:)