Visura magazin

Hmm, szép kis szünet volt ez, jól is esett, kicsit nehéz is visszarázódnom a dolgokba..Kezdjük tehát valami nagyon lazával. Ha épp nincs kedvem teljesen elmerülni a szimbólumok értelmezésében, vagy csak valami könnyedre vágyom, a Visura magazint szoktam felkeresni. Ez egy kizárólag online felület, ahol feltörekvő fotósok küldhetnek be anyagot. A szerkesztők úgy tesznek, mintha nem is lett volna online robbanás, és ugyanúgy számokra tördelik a lapot, mint a papirújságok, ami nekem eleve szimpatikussá teszi őket. És a megjelenő anyag sem rossz. A legtöbb anyag természetesen riport, és az érdekességüket nem a fotózás minősége adja, hanem a bekukkantás érdekessége, de most könnyedek vagyunk. Ha le tudjuk vetkőzni az elborult művészt, rá fogunk jönni, hogy a válogatás igazán remek, és az anyagok többsége érdekes. Igen, válogatás, vagyis ebben is a nyomtatott magazinokat követik.
Nézzük csak meg a divatvilágról készitett összeállitást. Tagadhatatlanul sekélyes, néha bemutat apró dolgokat, amiken elgondolkodhatunk, de a látvány működik, a lányok szépek, már ahol nem az ellenkezője volt a cél. Vagy ott van az illegális bevándorlókról készült anyag. Amellett, hogy nem fogom őket kikémlelni, pláne követni napokon keresztül, a sorozat azáltal, hogy megmutatja azt a világot, egy kicsit felfoghatóbbá teszi az egészet. És mivel ezek csak fotók, nincsenek szövegek, ezért nem kell kioktató sorokon átrágnunk magunkat. Könnyed 20 perc, a végén mégis érezzük az igyekezetet.

A technika

Néhány olvasóm megjegyezte, hogy sosem szólok a fényképezőkről, úgy teszek, mintha nem is léteznének, pedig rettenetesen fontos, hogy C vagy N márkával fotóznak. Nos, szerintem ez a kérdés nem is igazán kérdés. Egyrészt mint mindenhol máshol, az igazán jó minőségű gép drága, mindig is az volt, másrészt meg a gyártók túlértékelik a kérdést. Az valóban fontos, hogy egy gyártónak a csúcsmodelljét vesszük, vagy a belépő gépét, hiszen ez technikai sport, és van különbség, másfelől akit frusztrál az, hogy nem tudja megvenni a drága modellt, az valamit elértett a művészetben.
A két japán gyártó közti küzdelem azért is vicces, mert valójában van feljebb, a középformátumú gépek még szebb, még részletesebb képet adnak, csak hát az ár is 2 milliótól kezdődik, azt meg már nem lehet zsebpénzből kigazdálkodni. Másfelől az is igaz, hogy láttam már nemzetközi kiállitáson művészt olcsó géppel, akit nem is igen vettek komolyan: az olcsóság a képein is átütött.
A kérdés tehát megmarad a közhelyek szintjén, és ezért nem szivesen foglalkozom a kérdéssel...