2008. szeptember 15., hétfő

Sznobizmus

Akár főhir is lehetne bármelyik újságban: Szabó József kiállitás nyilt a Michael Hoppen galériában! Ez már igen! Csak a következő információkat nem tudjuk: ki az a Szabó József, hol van és jelentős-e a Michael Hoppen galéria, és egyáltalán most akkor örülnünk kell-e? Lássuk csak. Szabó József sajnos Joseph Szabo, és Toledo-ban, Ohio-ban született 1944-ben.A Michael Hoppen Gallery Londonban van, az egyik legelőkelőbb környéken, és igen, jelentős és elismert hely. És hogy örülnünk kell-e a kiállitásnak? Szabo fekete-fehér nyersanyagra dolgozott, és tengerpartok boldog arcait fotózta ebben a sorozatban, amelyek a kirobbanó boldogságtól valahogy groteszkek és irónikusak lettek. Szerintem ettől még a képek határán vannak a giccsnek, néha erre, néha arra dőlnek. Az viszont bizonyos, hogy ez a kiállitás nem Magyarország jó hirét viszi, az önéletrajzban még csak meg sem vagyunk emlitve.
Másik példa: 206.594 Euróért kelt el Brassai 1968-as képe, a graffiti egy párizsi árverésen. Erre aztán büszkék lehetünk, nyugtázhatjuk örömmel, mignem kezünkbe nem akad a katalógus, melyben Brassait világhirű francia fotósként jelölik. Hát, végülis ebben is van valami, 1932-ben költözött ki, és tény, hogy fő műveit Párizsban alkotta. Örülhetünk-e hát ennek a hirnek? Feltétlenül. Párizsban ugyanis Brassai kultusz van. Én még nem találkoztam Pesten egyetlen képével sem, a könyvesboltokban néha és talán található könyv róla, de hogy az átlagember nem vele álmodik, az biztos. Párizsban szinte a legutolsó utcasarkon is lehet Brassait nézni, képeslapon, könyvben (jó vaskos, igényes könyvben), mivel képei benne vannak azon kevesek képei között, amikkel a várost reklámozzák. Tény, hogy ő volt az egyik első, aki kamerájával az utca emberét fotózta, és egyike azon keveseknek, akinek fotói ma is frissek, nézzék csak meg a csókolózó hintázó képét pl. (eredetileg Le Baiser, 1936). Könyvei szinte az összes könyvesboltban kaphatók, van ahol kiemelt helyen. Ez alapján csakugyan lehetünk büszkék rá, még ha a képeit nézegetők el sem fogják olvasni az önéletrajzát, tehát soha nem fogják megtudni, hogy ez a kiváló párizsi fotós hol született.
És akkor még nem beszéltem Robert Capáról, Moholy-Nagyról, André Kertészről, Marton Munkácsiról, hogy csak néhány klasszikust emlitsek. De számit ez valójában? Használjuk ezeket a kiemelkedő tehetségeket országunk fényének emelésére? Egyáltalán érdekel itt bárkit is, hogy milyen tehetségeink vannak?
Ja, és még valami. A new yorki fotóközpontot, a méltán hires Center of Photography-t Cornelius Capa, Robert Capa bátyja alapitotta. Akinek valódi neve Friedmann Róbert, mint azt tudjuk. Hálából az intézmény könyvtárában mindig van magyar fotóskönyv. Olyanok is, amiket itthon nem lehet kapni. 2004-ben Moholy-Nagy kiállitást szerveztek, és olyan képeket láttam ott, amiket itthon azóta sem, pedig volt már itthon is kiállitása. Ami ebben végtelenül szomorú, hogy amerikáig kellett menjek hogy eredeti Moholy-Nagy képet lássak, nem utólagos nagyitást. Ja, hogy az életműve legnagyobb része amerikában van? Bocsi, akkor végülis milyen nemzetiségű is ő?

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Talán Gabor Szabo jazz gitáros élettörténete is beleillik ebbe a gondolatmenetbe. Mondjuk ő a dallamokkal operál, de szintén magyar és szerethető a munkássága. - Bakk Péter