Art Bázel

Kicsit szégyellem, de csak idén jutottam el először az Art Bázelre, amely állitólag a legfontosabb művészeti vásár. Mindenféle lapokban olvastam már történeteket, melyek tényleg elragadóak, itt most csak egy példa: Abramovics állitólag különrepülőjével ruccant át, hogy barátnője számára megvehessen pár művet úgy jónéhány millió euróért...Mondjuk a saját magam védelmében azért elmondhatom, hogy viszont több hasonló vásáron jártam már előtte, sőt Genfben és New Yorkban ki is állitottam...De vissza Bázelre. Nos, ez a vásár valóban az egyik legnagyobb. És most nem csak a méretre gondoltam, bár a kiállitást végigjárni sem kis sportteljesitmény. Eleve két emeletes, a csarnok egyik végéből nem látni át a másikba, sőt úgy tiz perc séta. Felfoghatatlan mennyiségű a műalkotás. Az elején úgy indultam neki, hogy minden műnél megállok, és végigelemzem. Egy óra múlva elhatároztam, hogy minden műre ránézek. Koradélután már úgy voltam vele, hogy a fontosabb vagy nagyobb neveket azért mégis megnézem, még pár óra múlva pedig már csak sétáltam, és ha valami érdekeset láttam, akkor álltam meg. Este hétkor igy sem jutottam a végére, még bőven maradtak részek, ahol nem jártam. Fogalmam sincs, hogy egy átlagember, aki csak nézelődik, mit fog fel ebből az egészből, talán azt, hogy felfoghatatlan mennyiségű műalkotás várja vevőjét, és jobb bele se kezdeni az egészbe. Mert persze azt is tegyük hozzá, hogy egy-egy mű egészen más arcát mutatta a vásáron, mint egy galériában, és sokszor egy kép semmilyen hatást nem tudott kiváltani, mert körülötte már ott "orditottak" a többiek, figyelemért esedezve. Mint mindig, most is festményből volt a legtöbb, szoborból nem kevés volt, csakúgy mint fotóból, és persze az istallációk is felsorakoztak. A fotóvonalon Andreas Gursky-t emelném ki, több műve is kint volt, 2*3 méteresben lenyűgöző látványt nyújtottak. Ha valaki olvassa a külföldi fotós újságokat, akkor nem érhette meglepetés, kizárólag a már jól befutott sztárokat hozták el, és még igy is őrületesen sok képet lehetett nézni. A kinaiak megint előrébb léptek, többek között 2*3 méteres diasec nagyitásokkal riogattak engem, aki ezt a technikát nem birja megfizetni ekkorában. Később, estefelé több klasszikus képet is felfedeztem, többször felkiáltottam, hogy ez a kép nyúlás, aztán közelebb érve rájöttem, hogy nem, az az eredeti. Többször felkiáltottam, hogy ez nem lehet eredeti, hogy hozták volna el, aztán kiderült hogy mégis az. Egyetlen apró André Kertész kép volt kint, de annyira eldugva, hogy nem is találtam volna meg ha nem ismertem volna fel.
Pár szó a közönségről. Amikor beálltam a parkolóházba egy audi és egy porsche közé, akkor még azt gondoltam, hogy az érdeklődők lesznek többen. Amikor prospektusokkal visszatértem nap közben, már Maseratik és Royce-ok is álltak, és akkor már nagyon úgy tűnt, hogy mindenki tárgyalni érkezett. Most, pár nappal az esemény után azt gondolom, hogy ez a rendezvény leginkább a legfelső művészet iránt fogékony rétegnek szól. Nem láttam új, még be nem futtatott embereket, és ha néha belehallgattam egy beszélgetésbe, ott röpködtek a százezer eurók, dollárok és frankok. Én pedig azzal a megnyugtató érzéssel távoztam, hogy kétmillió euróért már válogathattam volna Miró, Warhol, vagy nagyjából bárki más művei között...