Kisterem

a Listén, az Art Bázel egyik fiókrendezvényén állitott ki, amit feltétlenül meg kell emliteni, hiszen nem túl gyakran fordul elő, hogy egy magyar galéria ilyen helyeken fordul meg (azért van rá pár példa, csak ne hasonlitsuk össze a környező országokkal). A Kisterem, ha jól tudom, az első magyar galéria Bázelben, és igy feltétlen jár a taps. Azért ne felejtsük el, hogy a Liste nem egyenlő az Art Bázellel, mivel az előbbi hangsúlyozottan induló galériák sokszor igencsak alternativ gyűjtőhelye, ami amúgy jó ötutcányi sétára található egy volt gyáregységben. A kiállitott művek, és a hangulat is ezt idézte: mig a főrendezvényen öltönyös-kosztümös emberkék sétálgattak, a Listén mindenki pólóban volt. Számomra kevésbé tetszett a helyszin adottsága, kissé sokat kellett lépcsőzni, és sok látogató már nem is jutott el a magasabban fekvő termekbe. Ilyen szempontból örvendetes, hogy a Kisterem a földszinten volt.
A kiállitott műveket ezúttal nem fogom elemezni. Én valamennyire a képi világhoz konyitó embernek tartom magam, jópár művészeti korszakot is bebifláztam, ezzel együtt sajnos számomra teljesen érthetetlenek voltak a művek. Sőt, nem csak a Kisterem anyaga, hanem a Liste 90 %-a. Most magamat égetem, de a provokáción kivül csak ritkán fedeztem fel koncepciót. Mondhatnám azt is, hogy le vagyok maradva. Vicces érzés volt megtapasztalni szüleim indoklását: kisfiam, ez már nekem nem művészet, s hiába is próbáltam elmagyarázni Warholt vagy Pollockot, azt mondták, ez már túl sok. S amiért őket ostoroztam, most ugyanazt éltem át: te jó ég, ezt művészetnek nevezik? Rögtön azért hozzáteszem, hogy az Art Bázelen is volt nemegy megkérdőjelezhető munka, csak ott nem tűnt fel..Maradjunk annyiban, hogy miközben örvendezünk a Kisterem sikerének, gyorsan beiratkozunk egy modern művészeti tanfolyamra...