Könyvajánló: Ébli Gábor

Az abszolút nélkülözhetetlen és kötelező olvasmány Műgyűjtők Múzeum Mecenatúra után itt az újabb szösszenet, ezúttal a Hogyan alapitsunk múzeumot cimmel. A téma a Műértő két oldalas összeállitása révén amúgy is aktuális, és persze az, hogy az állam hogyan rendezi és menyi pénzt ad a múzeumoknak, nem kizárólag szakmai kérdés, ezért aztán nem is megyek itt bele részletekbe. Azért a könyv jóval több, mint aktuális siránkozás a finanszirozás miatt. A szemléletmódja pont azért figyelemreméltó, mert az általában annyira hiányolt nemzetköziséget emeli be a könyvébe. Már a könyv első irása Párizsba visz minket, az ottani -egyébként irigyelt - múzeumpolitikába. Hiszen arrafelé sem új az, hogy pl. a kulturális miniszter Pompidou kortárs múzeumot hozzon létre, csak a hangsúlyok mások. Ott azért aggódnak, hogy a kezdetben a legfrissebb áramlatokat bemutató komplexum a nagy népszerűség hatására enged a kisérletiségből, és szélesebb tömegek számára is vonzó kiállitásokat rendez. Ezzel a kérdéskörrel egyébként egy korábbi gondolatfutamomra reagálnak, amikor azt elemeztem, hogy mennyire való a kortárs művészet a szélesebb közönségnek. Ettől függetlenül, a Pomipou központ őrült nagy presztizse miatt véleményformáló hatása is van, tehát amit ott kiállitanak, az óhatatlanul bekerül egy szélesebb körbe. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a Pompidou 3 szintjét megtöteni anyaggal nem egyszerű, és nem hiszem, hogy a művészek csak úgy leakasztanak a műtermükből 200 képet, ami a tárlatra kell. Ezzel együtt a múzeumok többsége kortársosodik, vagyis egyre frisebb műveket mutat be, és egyre kisebb különbség van a galériák és múzeumok között, ami további kérdéseket is felvet. És a válaszok egy része a könyvben található...