Ez egy fogalom. Ilyenből ugyanúgy egy van, mint a Tate Modernből, a Centre Pompidou-ból, vagy nem is tudom, mondjuk a Europ'art-ból. Nemzeti pavilonok sokasága mutatja be, hogy hol is tart éppen egy ország, mit tart fontosnak. Amikor a legutóbbi biennálén elhoztuk a fődijat, ennek itthon nemhogy örültek volna a kritikusok, de belemásztak abba, hogy Andreas Fogarasi munkája nem is érdemelte meg, nem jó stb. A művész egy Ernst múzeumbeli kiállitással vigasztalódhatott, ha éppen Bécsből érdekelte ez a kérdés. S noha mindig lehet jönni azzal, hogy Van Gogh sem adott el egy képet sem életében, azért szögezzük le, hogy ez nem olyan jó.
Idén Németh Hajnal installációja utazik, ami érdekes annak fényében, hogy ő meg Berlinben él...Viszont ezt az anyagot láthattuk a Műcsarnokban, zseniális.
Az idei felhozatalból egyébként az iraki anyag tetszik egyelőre a legjobban, ez még nyilván változik. Az viszont biztos, hogy a biennálé is kötelező anyag.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése