A Maimanó tündöklése és bukása

A Mai Manó ház vitathatatlanul a honi fotográfia fellegvára, legalábbis ami a szakmai programot illeti. Ezért is olyan fájó, amikor bizonyos dolgokat le kell szögeznünk. 1. A Mai Manó sajnos nem alkalmas komolyabb kiállitás szervezésére. Egész egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy egy témát bemutasson. Még ha nem is a Centre Pompidou-val hasonlitom össze, azért az első emeleten lévő két szoba, és a műteremnél lévő még kettő, amiből az egyik mondjuk előszoba, finoman szólva kevés. Pláne úgy, hogy a két szint igazán nem köthető össze, ezért is van másik kiállitás az emeleten. Csakhogy ott van egy előszoba, egy folyosó, meg egy szoba, amiben egy 70 * 100 -as kép már nagynak néz ki. 2. A kiállitások szinte értékelhetetlenek. Csortos Szabó Sándor anyagából szinte eldönthetetlen, hogy ő csak turistáskodott, csak jól sikerültek a képei, vagy tényleg művészi szándékkal készültek. Ráadásul egy cseh városról éjszaka készitett képei a leghalványabb érdeklődést sem képesek kiváltani döglött szineivel és téma nélküliségével. Egy nagyobb tárlaton pár rosszabb kép eltűnt volna, de 10 képnél ez nem működik.
Ami még nagyon zavart, az a szakmaiság hiánya. Teljesen alapvető, hogy a képek méreteit és technikáját jelölik, itt a méret lemaradt. Hiányolom a művészt kontextusba helyező bemutató szöveget, a kirakott plakátnál meg az olyan mondatok, hogy "a kiállitást Göncz Árpád is megtekintette", nem segitik az értelmezést. Mégis kinek referencia az, hogy az államfő megnéz egy kiállitást? Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a keretek minden falon mások, a képek méretei össze-vissza változnak..De semmi sem lenne baj, ha a képek jók lennének.
A Maimanó egyre szűkebb, szakmai közönségnek, a kiállitó művészt jól ismerő barátoknak rendez tárlatokat, ami egy kicsit avittnak tűnik...