Ilyen cimmel kiállitást rendezni csak politikai mutatvány lehet, márpedig az efféle dolgok nem tesznek jót egy kiállitásnak. És tényleg: a megnyitón egyszercsak elkezdtek arról beszélni, hogy a magyar identitás, meg efféle dolgok, ami felesleges. Miért nem mondjuk ki: olyan, hogy nemzeti művészet, nem igazán számit. Mert mitől lesz magyar egy kép: hogy magyar alkotó festette? De hát ez természetes, mégcsak megváltoztatni sem lehet, hiszen Moholy-Nagy, aki 20 évesen Berlinbe ment, még ugyanúgy magyarnak született és kész. Vagy Munkácsy elég magyar? De hát Párizsban élt..Felesleges ezeket hangsúlyozni. A művészet nyelve nemzetek feletti, Picasso nem francia képeket festett (és amúgy is a spanyoloknál született), és most végigsorolhatnám a magyar művészettörténetet, hogy ki mindenki tanult vagy élt Münchenben, Párizsban, rövidebb a ki nem lista. Nem attól lesz valaki jó magyar festő, mert egész életében nem lépi át a határt.
Akkor most vegyük a kiállitott képeket. Abszolút semmi közös nincs bennük, és még kevesebb, ami a magyarságról szól. Fehér László két képe pl. remekül beleillik az ő életművébe, de nagyon nyakatekert lenne, ha a magyarokat bele próbálnám magyarázni a képekbe. A legtöbb persze ilyen: egyszerűen fogták a képeiket, és kirakták, most épp nemzeti lobogó alatt ugyanazt, ami eddig a saját életművük volt. Szurcsik József kockafejeinek mi köze a magyarokhoz?
Nem csoda, hogy a kedvenceim mind poénok. Kirakni három ugyanolyan képet, majd alájuk irni, hogy magyar vagyok, nemzetiségi vagyok meg még egy harmadikat: na ez igen. Mátyás királyt sem láttam még gitározni, de nagyon kúl az öreg, legalábbis a testtartásából ez látszik.
Nokiás kenőpénz dobozokat, havertól visszalizingelt Bkv buszokat, áron alul elpasszolt telkeket senki sem festett, ez is biztos az identitás része..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése