Érdeklődők

nélkül nem sok értelme lehet a művészetnek, legalábbis az utóbbi időben kicsit divat is lett kiállitásokra mászkálni, és persze emiatt néha olyan is van, hogy valaki megvesz egy képet, ezzel is fenntartja a körforgást, és ugye az a nagyobb művész, aki drágábban ad el: ha valaki gyanút fogott volna, az bizony jó helyen jár. Mert művészet-e Robert Capa kiállitása a Ludwigban, amelyre 200000 ember váltott jegyet? És Xy-é az-e, ha csak pár ember látta? Érezzük, hogy a kérdésfeltevés hibás, csakhogy látjuk azt is, hogy az a néhány szerencsés, akinek komoly tárlatot rendeznek, bekerül a köztudatba, és kis túlzással az utca embere is megismeri, míg a többség az ismeretlenségben lebeg örök időkre.
Mindez persze szóra sem érdemes, csak azért írok róla mégis, mert múltkor voltam egy megnyitón, amin velem együtt öten voltunk. Igen, 5 ember tartotta érdekesnek a programot annyira, hogy időt szánjon a tárlatra. Ami persze megintcsak nem jelent semmit, hiszen eleve nagyon sok galéria van a városban (hogy milyenek az más kérdés), és gondolom eleve reménytelen, hogy mindegyikben legyen látogató is. Jómagam is nagyon kevés tárlatot tudok megnézni ahhoz képest amennyit szeretnék, néha olyanok is kimaradnak, amik “kötelező” darabok, meg aztán sokszor látom ugyanazokat az embereket kiállitásokon, úgyhogy nehéz megmondani, valójában hány embert is érdekel ez az egész “művészkedés”. Illúzióink persze ne legyenek. Mindig is egy szűk réteg érdeklődött, és ez nem változott jelentősen.