Martin Munkácsi intró

a Ludwigban. Igazából nem tudtam elképzelni, mit is fog ez jelenteni. Felrakják a képeket úgy, mint a rendes kiállitáson, csak három napra? Miért jó ez? Belépve a kiállitótérbe rögtön kiderült, hogy szó sincs itt "igazi" kiállitásról, hanem kb 15 képet raktak ki a legkülönfélébb korszakokból, igaz, köztük volt két nagyon ismert kép is. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ennek túl sok értelme azért nem volt, hiszen 15 képért bemenni a múzeumba...Ráadásul ezek nem is eredeti nagyitások, hanem 1994-esek. a kecskeméti Fotómúzeum nagyitásai, amelyek valóban jól néznek ki, de mégsem eredetiek..Ugyanezt eljátszották már Robert Capával is, ott nyilván azért, mert nem maradtak fent múzeum minőségű nagyitások, pláne olyan negativokról, amiknek a létezéséről sem tudtak eddig...Itt viszont azt gondolom, hogy ezek a képek nagyon is léteznek, csak épp végig kellett volna járni Amerikát értük. A médiumból adódó sajátosság kihasználása itt úgy érzem célt téveszt, mert épp a műtárgy létét kérdőjelezi meg azáltal, hogy újabb és újabb nagyitásokat készitenek. Gondolom eszükbe sem jutna egy Picasso képet lemásolni azért, hogy megmutassák a közönségnek, mert esetleg a gyűjtővel nem állapodtak meg...Amúgy a Capánál is azért szisszentem fel, mert ha ő maga nem készitett nagyitást sok képéről, annak volt oka azon túl is, hogy akkor nyilván nem ez érdekelte. Arra gondolok, hogy az alkotó elkészitette a képet, de utána nem adta ki a kezéből, most pedig függetlenül tőle lenagyitják. Ilyen alapon senki sem szólhat, ha otthonra lenagyitok egy Munkácsi képet, és kirakom, hiszen technikailag lehetséges. Másrészt elég sok hasonló, nem vintage nagyitást láttam már különféle helyeken, amiknél erősen kérdéses az érték fogalma. Ez mindaddig nem is gond, amig nem akarunk európai műtárgypiacot...