érdekes cikk jelent meg Mórocz Csabától. Capát ostorozza egy kicsit szokatlan hevességgel. Egyrészt elmondja, hogy Capa megbizhatatlan volt, folyamatosan lóditott, képei egy részéről megállapithatatlan, hogy Gerda Taro készitette-e, a milicista halála képe beállitott, hamis kép, satöbbi satöbbi. Nem szorul rá Capa az én védelmemre, meg aztán mondjatok még egy hires háborús fotóst. Na ugye. Szóval ez itt Magyarország, ezért egyből feltűnt a cikkben egy érdekesség. Mórocz többek között az államot is ostorozza, amiért megvette az ICP-től azt a Cornell Capa által összeállitott sorozatot, amely nem eredeti nagyitás, hanem kifejezetten azért készült, hogy Capa ismertségét fenntartsák. Érdekes, hogy a cikk Cornell Capát pénzgyárosnak állitja be, aki mindenáron Capa életművének eladásán dolgozott, és a magyar államot baleknak, hogy bedőlt ennek a maffiának.
Lehet azon vitatkozni, hogy egyáltalán mennyire volt magyar Capa, aki ugyan itt született, de hires már külföldön lett, mint a többiek, és egyetlen példáról se tudunk, amikor valaki itthonról lett világhirű, még ha néhányan valamennyire ismertek is lettek páran. Az viszont bizonyos, hogy semmi sem fogható ahhoz a sikerhez, amit Capa, Brassai, Kertész, Moholy-Nagy vittek véghez, hiszen ők meghatározó, alakitó szereplői voltak a fotóséletnek, és bármelyik nemzet büszke lenne rájuk. Hiba lenne kicsinységből vagy rosszindulatból megtagadni ezt az örökséget. Sőt, inkább Baán Lászlóval értek egyet, aki önálló múzeumot szeretne nekik. Láttam, ahogy Barcelonában és New Yorkban is teleplakátolták a várost Capával, az emberek özönlöttek, hogy megnézzék, csakúgy, mint Pesten. Ez az egész már régen túlnőtt cikkeken, civódásokon, cikkirókon...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése