Ha már az előző bejegyzésben leszóltam azt a könyvet, úgy gondoltam, hogy ideje egy pozitiv példával is előállnom. Ez a könyv sajnos teljességgel beszerezhetetlen, 1964-ben adták ki, és természetesen sosem láttam róla semmilyen emlitést vagy utalást. Pedig a könyv nagyon is megérdemelné. Picassora koncentrálva ugyan, de a könyv lapjain felsorakozik a párizsi művészvilág egy szelete, olyan információk, melyek nincsenek benne semmilyen tankönyvben, mindez kedves személyességgel, legtöbbször mégis rácsodálkozó-megismerő távlatból bemutatva. Olvasva a könyvet néhány oldalon belül elmerültem a művészvilágban, érdekes történetekkel gazdagodtam...De nem, ez nem a szórakoztató semmiség műfaja, végig művekre és emberekre koncentrál, nem bulvárosodik.
Brassai nem nagyzol, nem próbál Picasso legjobb barátjaként feltűnni, néha jelzi, hogy ezután hónapokig nem látta, ezzel szimpatikusabb, mintha verné a mellét, mint egyesek.
Érdekesség, hogy Brassai szobrokat fotózott Picassonak, ez megint olyan info, amit véletlenül nem lehet olvasni..no de kezdek gonosz lenni. A könyv -legalábbis nekem - végig izgalmas tudott maradni, számtalan figurát mutat be, amennyire meg tudom állapitani, nem emel senkit magasra, szemlélődik és bemutat. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne elmélyülni a XX. század művészeti törekvéseiben, még akkor is, ha nem olvasott már el 800 hasonló témájú könyvet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése