készitett különszámot. Szinte nincs is olyan fotós, akit fel ne kérnének, hogy esküvőn is mutassa meg tudását, ha mások nem, a barátok, családtagok mindenképp. Ilyenkor nehéz elmagyarázni, ha esetleg az érdeklődésünk más irányokba vonz. Érdekes volt látnom, hogy mig nálunk egyre kevésbé és egyre olcsóbban biznak meg fotósokat, hiszen úgyis mindenki hoz gépet, meg aztán "nehogymár kifizess ennyit", addig máshol egyre inkább előretör az igényesség a fotós kiválasztásában, az ár pedig kevésbé fontos. A lap 10 idézőjelben sztárfotóst, vagyis a szakmájukban jó fotóst mutat be. A képeken gyönyörűen látszik, hogy a különböző művészeti irányultságok hogy jelennek meg az esküvői képeken. Akad, aki halszemobjektivvel hoz létre érdekes perspektivát, ami biztosan nem mindegyik megrendelőnek tetszik, egy másik tájképet készit, gyönyörű szinekkel, melyben a főszereplők apró hangulati elemek csupán.
Kell is a változatosság, mert a legtöbb esküvői fotó, amit mostanság láttam, kiábránditóan ötlettelen volt. A pár jobbról, a pár balról, egy fa, egy autó, borzasztó. Az esküvői fotóról amúgy minden fotóskönyvben megemlitik, hogy a legkomplexebb, legnehezebb műfaj, mert sokféle stilus keveredik: a riport, ráadásul megismételhetetlen pillanatokkal, portré, és azon túl is minden. A fotós nem mondhatja, hogy bocsi, lemaradtam a gyertyagyújtásról, mert akkumulátort kellett cserélnem..Túl a technikai dolgokon, számomra az egyik legnehezebb feladat az, hogy tudom átmenteni a saját stilusomat a képekre? Hiszen vegyünk egy átlagos szertartást: tulajdonképpen tizből tiz fotós majdnem ugyanúgy fotózná le. Persze másik oldalról az se jó, ha túlzottan és céltalanul egyénieskedő képek készülnek. Ki örülne, ha minden esküvői képe egy 200 mm-es telével készülne? Vagy halszemmel? A legjobb az lenne, ha a pár megértené, hogy fotózásra legalább 2-3 óra kell, és és kevés, de karakteres kép fog készülni. Ez nem egyszerű..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése