Bécs hét 1. Hundertwasser

Kétségtelen, hogy a hőn áhitott nyugat Bécsnél kezdődik, mégha európai viszonylatban nincs is az élvonalban, azért egészen a legutóbbi időkig Bécsbe kellett menni egy valamirevaló Picasso kiállitásért, mondjuk. Bécs már nyugat, és ez legkésőbb az autókat elnézve egyértelművé válik, mégis bő két óra alatt kocsival is elérhető, ezért tényleg elképzelhető, hogy egy-egy jó kiállitásért kiruccanjunk, ami mondjuk Izland esetében kicsit nehezebb lenne..
Bécs persze maga a konzervatizmus, mégha próbálnak is néha lazák lenni, ami persze azt jelenti, hogy nem vesznek nyakkendőt az öltönyhöz. A könnyedség és a bécsi kiállitások nem sűrűn kerülnek egy mondatba, épp ezért nagyon meg kell becsülni a művészházat, köznapi nevén Hundertwasser múzeumot.


A festő maga is egy bohém figura. Mint szinte mindenki, ő is Párizsban szivta magába a művészetet, de később is fütyült a konvenciókra: Japánból hozott feleséget, hajót vett, hogy azon Új-Zélandra utazzon, és egyáltalán nem vette komolyan magát, ami megmagyarázza azt is, hogy miként kerülhetett ennyi játékosság és spanyolos életöröm a képekre. Természetesen nagyon keveset élt Bécsben, de az elszánt környezetvédő még a múzeuma tetejére is növényeket rakott, ami sajnos ma már nem látható, de az épület előtti minipark azért igen látványos és teljesen egyedülálló hangulatot ad a helynek. Az épület talán egy mini Gaudi ház akar lenni, de a képek erősek és jól installáltak. Tényleg, miért is nem beszélünk róluk gyakrabban? Óriási élmény megtapasztalni, hogy a kiállitás modernebb és erősebb, összefogottabb is, mint mondjuk a Mumok, modern múzeum vagy az Albertina ugyancsak modernkedő, ám nagyon is hagyományos tárlatai.