2011. szeptember 18., vasárnap

A képzőművészeti egyetem

mindig is azok közé a helyek közé tartozott, ami számomra egy misztikus ködként jelent meg. Egyrészt nem vettek fel oda, mivel nem is jelentkeztem, másrészt azért az intézmény elvégzése sem jelent rögtön világhirt, épp elég zárkózott, az állami intézményeken kivül kiállitani nem tudó művészt is neveltek. Igy aztán, amikor a hétvégén lehetőségem volt belülről körbeszaglásznom, kaptam az alkalmon.Az épület a régi Műcsarnok is egyben, rengeteg kiállitótérrel, ahol persze meglehetősen belterjes alkotások láthatók, inkább tanulmányok, persze ez is a cél, mivel a hallgatókon kivül úgyse látja senki. Az épület ettől függetlenül családias, barátságos, még épp elviselhető terekkel. Azt viszont el nem tudom képzelni, hogy hova fér évfolyamonként 100 ember, akiket felvesznek minden évben. A termek 8-10 főig kényelmesek, a grafikai részlegen még néhány fővel is zsúfoltságot lehet előidézni, és a műtermek, amik 1-2 embernek tágasak lennének, 10 emberre már máshogy festenek. Persze ez legyen az ő gondjuk, az meg már a mienk, hogy ebből a 100 emberből mennyi akar majd a pályán elhelyezkedni. Mert az szinte bizonyos, hogy nem lehet évenként 100 festővel elárasztani a galériákat, jelenleg persze 1-el sem, hiszen senki sem ad el képet, de mi lesz ezekkel az emberekkel? Műsoron kivüli hir, hogy bezárt az Apacuka, a hétvégén bontották a berendezést, ezzel csatlakozott a népes táborhoz...
Kicsit szomorú vagyok, mert a kép, ami eddig a képzőről volt a fejemben, egész más volt. Másfelől továbbra is egy intim, zárt, és fanatikusan szerethető hely. A beázó falakat meg nem kell nézni...

Nincsenek megjegyzések: