Az elmélyülésről

Mindig csodálkoztam, amikor nyáron betérve egy galériába azt láttam, hogy másodrendű, lényegtelen képek integetnek, netán a galéria is zárva van, mert nekem a nyár épp a művészetben való elmerülést is jelenti. Aztán megtanultam, hogy a műgyűjtők, akik hozzák a pénzt, ilyenkor Monacóban csücsülnek a yachtjukon, netán oroszlánra lövöldöznek, és ezért a legfontosabb tárlatok áprilisban és szeptemberben vannak, még akkor is, ha ez épp ellentmond a művészi látásmódnak. Lássuk a januárt: egyrészről évkezdés, hajtás, nem egy fontos hónap, mindenki visszacseréli a karácsonyra kapott lomokat, de másfelől számomra mindig is ez volt az elmélyülés ideje. Egyrészt a hideg miatt nem érdemes kimozdulni, lehet olvasni, életrajzokat tanulmányozni, és igen, lehetne kiállitásokat látogatni, ha lenne mit. Nem mintha nem gyűjtenék be elegendő könyvet erre az időszakra, de érdekes lenne megtapasztalni, mit gondolnak a galériások az elmélyülésről...