igazán nem szorul rá a méltatásomra. Az erdélyi sorozata egyszerűen egyedülálló, és kész. Most viszont a Várfok galériában állit ki, és ez minimum meglepő. Az első gondolat, azután, hogy a Várfok - fotó szókapcsolatot forgatom a számban, az a műkereskedelem kontra hitelesség. Na ebből jöjjön ki jól Korniss!
De legyünk objektivek. A Várfok galéria behódolása a fotónak azt is jelenti, hogy immár az űbersznob rétegig is eljutott a felismerés, hogy a fotó az ugyanolyan önkifejezés, mint a festmény. Jaj, dehogy fogok belemenni ebbe, inkább az az érdekes, hogy pont Korniss. Legyek kárörvendő, hogy kell a pénz? Hiszen mi a manót csinál Korniss azon a terepen, ahol forint/négyzetcenti, meg az 1 alkotóra jutó kiállitásokat méricskelték mérőszalaggal, és ahol ő biztosan nem szerezhet annyi pontot (legalább annyi becsület volt bennük, hogy nem a hires képekből nagyitottak). Vagy vegyük úgy, hogy az immár eléggé öreggé vált alkotó a Várfok farvizén igyekszik beúszni az ismertség és gazdagság tengerébe. Jaj.
És mindezek ellenére nem mondhatnám, hogy ez egy rossz kiállitás. Na nem is jó, de legalább kérdéseket tesz fel, és ha rettenetesen lenézően, de válaszokat is ad. Vagyis csak csépeltem a számat: az életművét nem lehet megkérdőjelezni, a galériára meg úgysem fog senki emlékezni, miután a pénzt besöpörték.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése