Mivel nem történik semmi, arra gondoltam, beugrok a Manó könyvtárába, aztán valamit úgyis találok, amiről irhatok. Aztán nem tudtam elmenni, viszont arra gondoltam, miért ne néznék körül otthon, az évek alatt összeszedtem pár jó könyvet, és akkor leemeltem a cimben lévőt. Igazán impozáns könyv, egy 24 éves német srác kalandjairól szól, aki leugrott Dél-Amerikába, és körbeautózta a kontinenst. Azonnal eszembe jutottak a saját útkereséseim, aki pedig még nem volt ilyenen, azonnal hagyja abba az olvasást és induljon. Huszonévesen szerintem mindenkinek szüksége van arra, hogy tisztázza magával, hogy miért is van itt a Földön, mit akar elérni és egyáltalán. Erre pedig a legjobb mód egy utazás.
Christoph barátunk fejébe vette, hogy Land Roverjével átszeli Dél-Amerikát, és végcélnek bejelölte New York-ot, ha már úgyis arra jár. Ennek az utazásnak a lenyomata ez a könyv, néha teljesen átlagos, néha egy picit jobb képekkel. De nem ezért irok róla. Vegyük újra az alaptörténetet. Barátunk fogta magát, és a Land Roverjét -honnan a francból volt ennyi pénze? - elhajóztatta a németektől Buenos Aires-be, majd kb fél évig autókázott, és eközben néha-néha panaszkodott a hotelre, néha elromlott a kocsija, néha nem tudott atm-ből pénzt felvenni...Érezzük már? Egészen véletlenül volt nála egy Canon eos-1d, ami 2 millió ft, egy Land Rover, ami mondjuk 4, és fél évi kaja és hotel és bármi egyéb felmerülő költség. Hát köszönöm, és vele kell egyébként versenyeznem, ha netán Párizsban összefutunk egy portfolio konferencián. Elképzelek egy beszélgetést: Te mit csináltál az elmúlt fél évben? Melóztam mint az állat, hogy ki tudjam fizetni a számláimat meg azt a havi 5-6 könyvet, amit veszek, meg néha el tudok utazni egy európai városba (a nemzeti légitársasággal, igen), hogy egy külvárosi hotelben nézegessem esténként a nagy nehezen megvett albumokat. És te? Nos, én beutaztam Dél-Amerikát, de nem volt nagy ügy, végülis a könyvet, ami készül ebből, nem húzom ki semmilyen nagy mondanivalóra, végülis még a pályám elején vagyok. A röhejes az, hogy Madridban volt is egy hasonló beszélgetésem: José, baromi jók a képeid! - Köszi, tudod két éve járok a Visual Arts tanszékre, a tandij félévente 25000 euró, meg ha már komolyan veszem ezt, elmentem egy workshopra Kanadába, satöbbi...
Valamit azért tisztázzunk. Annak ellenére, hogy én Szigetvárig jutottam a nagy utazási kalandomban, a gondolataim és érzéseim döbbenetesen hasonlóak voltak Christoph-al. És ha innen nézzük, az utazás belül zajlik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése