Azon gondolkodtam, hogy mi a helyzet azokkal a kiállitásokkal, amik nem tűnnek elsőre érdekesnek. Hát nem mész el rájuk - mondod, és oké, de mi van akkor, ha errre azt mondom, hogy akkor hogy is várod el, hogy valami új hatás érjen? Másfelől meg elmész, pénzt adsz érte, és nem tetszik, akkor öt perc után eljössz, akkor előrébb vagy? Vagy egyszerűen fogadjuk el, hogy egy kiállitáson sem azt kapod, amit szeretnél, á la Ákos -Bonanza ("nem tesz jót, ha kiszolgálják az izlésedet")?
Most egymás után három olyan tárlaton voltam, ahol előre tudtam, hogy nem vonzanak a kiállitók, de mégis elmentem, mert mi van, ha mégis fontos. Nem is tudom, talán a rossz anyagokból is leszüremlik valami, valami megragad a tudatalattiban, akármi, amit később használni lehet. Bár ki tudja. Most menjek bele egy olyan elemzésbe, hogy mi a a jobb: elveszett egy óra egy múzeumban, vagy 60 oldal egy könyvből? Vagy albumok lapozgatása egy könyvesboltban?
Az is igaz, hogy még egy rossz kiállitás megnézésével is érezhetjük jól magunkat, hiszen művelődtünk, stb. Ez viszont már sznobság, tehát erről nem beszélünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése