Vasarely, Denise René

Lassan megszokom azt a totális kettészakadást, amire reagálva tűnik el a pénz a nem sztárolt múzeumokból. Mert a Nemzeti Galériában hiába nincs új kiállitás, hiába nem történik semmi, azért csak megjelenik a tömeg, gondolom sznobságból. -Te Géza, mikor voltunk múzeumban utoljára? Háát, na menjünk, aztán holnap elmesélem a csajoknak..Legalábbis valami ilyesfajta párbeszédet vizionálok, amikor szombaton belépek a Vasarely múzeumba, ahol egyetlen lélek sincs. A pénztáros szerint már volt ma két ember, remek. Nem igazán van benne a fejekben a Vasarely név. Pedig Párizsban pár hónapja volt önálló kiállitása egy jó nevű galériában, vitték is a képeit, mint a cukrot. Sokszorositott képei is fel-feltűnnek aukciókon és úgy általában minden komoly helyen, kis túlzással a sarki Carrefour-ban is..De nem Vasarely-ről fogok irni, bár aki nem volt a provance-i múzeumban, az szabadságolja magát arrafelé, Bécsből van közvetlen járat. És mi van a pécsi múzeummal? Na, arról majd máskor.Most inkább az időszaki anyagról szólok, ami meglepően jó. Nincs sok mű, és a koncepció sem teng túl, vagy én nem vettem észre, de a kiállitás annyira emberközeli, barátságos, hogy mégis muszáj ajánlanom. Egy értő mondat a teremőrnek, és kiderül, hogy ő bizony nagyon is érti sőt ismeri a műveket, alkotókat, érdemes csacsogni vele az ötvenes évek Párizsának művészeti életéről, például. Néhány kép hátoldala is megnézhető, ami szintén nem gyakori, de itt pluszinformációt nyújt. Mondjuk nagyon kevés kép van, a terem sem nagy, de legalább el lehet mélyülni, ami az efféle tárlatnál nagyon is kivánatos lenne. Az pedig, hogy órákig sorolhatnám a kimaradt képeket, alkotókat, nem hiba, mert aki van, azt is órákig, na jó, percekig lehet nézni, elemezni. Ez a kiállitás annyira titkos tipp, hogy akár még randihelyszinnek is ajánlható, megzavarni biztosan nem fog senki.