Az összes létező újságban és fórumon tiltakoznak a muzeológusok a vidéki múzeumok ellehetetlenitése miatt. Egyszerűen megszűnik a fenntartásukra szükséges pénz, igy aztán szépen becsuknak, a gyűjteményük az ebek martaléka lesz és a világnak vége. Ez igaz. Még csak logikát sem kell keresni, mert nincs pénz és kész.
Az egészet pedig most át fogom forditani egy még sokkal szomorúbb tényre. Az embereket egyszerűen nem érdekli a művészet. Egyébiránt nem gond ez, pénzt kell keresni, jön a behajtó, meg a devizahitel is ketyeg, megértem én. Másfelől meg visszaolvastam egyik bejegyzésemet, és valahogy feltűnt, hogy azt irtam, teljesen egyedül nézhettem meg a kiállitást, egyfajta exkluziv tárlatnézés, tippelhettek is mennyit fizettem ezért. Semennyit. Csak annyi történt, hogy ebédszünetben, nem hétvégén, dél körül igyekeztem átmasirozni - a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállitásán. A Vasarely Múzeumban. A...sok helyen. Igen. Ott, ahol a fotó születése kiállitást tényleg alig lehetett megnézni a tömegtől szombaton, hétköznap kedélyesen csevegtem a teremőrökkel. És vidéken még rosszabb a helyzet. Máig mosolygok a veszprémi -egyébként hihetetlenül szinvonalas, nem is értem miért ott levő - absztrakt festészetet bemutató állandó kiállitás hölgyeményén, amikor közöltem, hogy én biza meg szeretném tekinteni a tárlatot. Eleve a szemben lévő boltból sietett vissza, aztán vagy ötször visszakérdezett, hogy nem apeh ellenőr vagyok-e. Az Amerigo Tot emlékháznál viszont egyszerűen tábla várt, hogy a kulcs Kati néninél, aki viszont pár sarokkal arrébb dolgozott valami máson, nem is értem utol.
Másfelől van két ellenpéldám. A Modem szinte mindig tömeggel megy, hogy honnan szedik? A másik a pécsi Nyolcak kiállitás volt, ahol még sorban is kellett állni. Volt is akkora nyüzsgés, mint a deák téri metrónál..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése