Mégis vannak csodák

Nem szoktam ennyire személyes lenni, de most muszáj. Tavaly egy festőbarátomnak agyvérzése volt, a korosztályomba tartozik, szóval finoman szólva nem volt várható. A lány már jobban van, tehát túlélte, de azért közel sem rózsás a helyzet. Mindenféle kezelésre kellene járnia, amihez meg pénz kellene, igy jött az ötlet, hogy szerveznek neki egy kiállitást, és az ott eladott képek ára oda megy. Ahhoz, hogy ez tényleg létrejöjjön, szükség volt a Missionart galéria támogató hozzáállására, és az a helyzet, hogy bárhogy próbálok, nem birok nem patetikus lenni. Néhány kép elment, ezzel a kör bezárult, siker. Hogy is van ez? Tényleg lehetséges ez itthon, nálunk? A mosoly az arcokon mindent elárul.