A Kogart Tihanyban

Igazán kellemes nyarunk van, ami persze azzal is jár, hogy a blog is egy kicsit nyaralni ment, hogy majd ősszel olyan mókákról számolhassak be, mint az Arles-i fesztivál, a Velencei Biennálé, satöbbi, a listát mindenki kedvére folytathatja. A kérdés nem is az, hogy hova lenne érdemes elmenni, hanem hogy mi illik bele a nyaralási tervbe.. A Balaton kellően közel van ehhez, ha már amúgy is arra jártam, akkor beugrottam a Kogart legújabb ötletét lemeózni.

Nem hiszem, hogy bármit is vártam volna a kiállitástól, hiszen ugyebár nyár van és az egésznek eléggé furcsa jellege van. Mármint hogy értem én, hogy a nyaralókat is meg lehet szólitani, de azért ez nem tűnik komoly érvnek. Ugyanakkor nem is kell neki: vegyük úgy, hogy egy kedves kezdeményezés. És az is. Merthogy ha nem a pesti Kogart házzal vetjük össze, akkor ez egy nagyon jó ötlet. A falu főterétől pár lépésre, egy gyönyörűen felújitott, vagy talán újjáépitett házban 1000 ft-ért Márffy-t, Szinyei-Mersét, Vaszary-t nézegethetünk kedvünkre, ráadásul nem is futottak még kategóriából, hanem jó minőségű, szinvonalas műveket. A válogatás persze rettentő szubjektiv, Nagybánya abszolút fókuszban, de a képek iditően frissek és kiváló állapotban is vannak. A kiállitás mérete persze nagyon pici, mondhatnám induri-pinduri, de ez egy falusi ház, nem Andrássy úti palota.

A válogatás nem akar tanitani, nem jön a Nyolcakkal, se Nagybányával, nem kezd el stilusokat magyarázni, egyszerűen egy jó szemű kurátor válogatásában egymás mellé rak kb. 20 olyan képet, amit bárki elfogadna a nappalijába. Ahogy sétálok a légkondis teremben, egyszerűen elmerülök a látványban és arra gondolok, hogy milyen jó festőink is vannak. Ez pedig nem kevés.

Senki se kerekedjen fel, hogy Pestről Tihanyba menjen ezért a tárlatért, de ha már arrafelé jár, ugorjon be 20 percre. Lesz miről beszélgetni ebéd közben egy közeli csárdában.