Fotófesztivál Arles-ban

Erősen nyár van az én blogomban is, lenne ugyan miről irnom, de strandolni mennyivel egyszerűbb...A nyár egyébként is holtszezon, az Artbázelen a gazdagok elverik a pénzüket június elején, a két további nyári hónapban igazán semmi sem történik. Ha valakinek véletlenül épp ekkor lenne kiállitása, akkor az tudja, hogy még nem igazán fontos szereplő, hiszen ha az lenne, akkor őszre rakták volna.

Csak egészen kevés kivétel van. Az egyik a Photoespana, ami egy kiállitássorozat, workshopok sorozata és persze buli Madridban. Az arles-i fesztivál pedig egy nemzetközi és rangos kiállitássorozat Dél-Franciaországban. Nehéz elképzelni, de hasonló, mint a Mois de la Photo Párizsban, csak még nagyobb, még több satöbbi..Rendben, még mindig nem mondtam semmit. Arles egy provence-i kisváros, kedves főtérrel, kis utcácskákkal, meleggel és levendulával. Helyszini tudósitást egyelőre nem tudok nyújtani (bár ami késik..), viszont kiküdött tudósitóm, Philippe alaposan körbenézett.

Majdnem minden évben van egy nagy durranás, egy olyan tárlat, amit hónapokig lehet emlegetni. Volt már Mick Jaggerről szóló sorozat, amelyre az érintett is odautazott, idén a feketékről, hmm, szóval fekete bőrszinűekről szól a főtéma. Pieter Hugo fogta a fehér modelljeit, és szó szerint befestette őket, igy aztán a derék telepesek és dámáik majdnem pontosan úgy néztek ki egy fotó erejéig, mint a szolgálóik. Jó ötlet, de mi koncentráljunk a művészetre. Itt van pl. a sokszoros kedvenc Gilbert Garcin, akinek képei nemcsak látványosak, de megidézik pl. Moholy-Nagy szellemét is. Külön pont jár azért is, mert képei gondolatgazdagok, és azonnal hozzák az „azta, ezt hogy csinálta” faktort is. Látványosak, na.

Számomra külön pluszpont jár a Marsról készitett Nasa képeknek is, ugyanis a formák és fények valóban olyan furcsák és mégis látványosak, mintha egy idegen bolygón készültek volna (ha-ha). A legjobb absztrakt hagyományokat hozzák.

Ha már az űrben járunk, muszáj megemlitenünk az afrikai űrkutatást (igen), ami ugyan nem létezik, de végtelenül vicces, ahogy a ránézésre is 30 éves felszereléssel bóklászik valaki a sivatagban, és a 70-es évek keverőpultjait idéző, egészen biztosan semmit sem irányitó pult előtt görnyedő fickó is széles mosolyt csal az arcunkra..Ez megint egy olyan dolog, hogy ha nem látnánk fotón, nem hinnénk el. Mivel azonban a Photo magazin már lehozott egy Francia-Guyana űrközpont sorozatot, mégis ott a gyanú, hogy ezek tényleg úgy gondolják, hogy a Rakéta porszivócsőben szállitott levegővel ellesznek az űrben. Végülis a levetett fáradtolajos hordókból összetákolt űrhajójuk a dombtetőre felcipelve máris kellően magasra jutottak, onnan már csak pár lépés az űr...