Jakatics-Szabó Veronika- Olvasónapló

Goldolkodnom  kellett, honnan ismerős a név, aztán beugrott: a képregényekről. Még régebben az egyik műcsarnokos művészeti vásáron tűntek fel szemtelenül könnyed képregényképei, akkor abban a közegben olyan érzés volt látni őket, mintha kinyitották volna az ablakot egy dohos szobában. Aztán a következő kiállitásain furcsán szürkés-barnás szocióképeket állitott ki. Akkor sóhajtottam egyet, és azt mondtam: kár. Most viszont a Műcsarnok Mélycsarnok részében újra a frissességet hozza el. Olvasónapló installációja végtelenül szimpatikus: az olvasmányélményeiről mesél. A bejáratnál látható két videóinstalláció először is profi kidolgozású, jó ötleteket kidolgozó anyag, másrészt a hajszálas  összeállitás őrületesen érdekes annak ellenére, hogy hasonlót láttunk már több embertől is. A másik videó szó szerint értelmezi az olvasás közben más világban vagyunk közhelyét, itt is a profi kidolgozás és az érzéssel eltalált hossz menti meg a videót.

Aztán besétálunk egy nappaliba, ahol újabb képregényeket nézegetünk, ezúttal versszöveget ilusztrálva. Mondhatnánk azt, hogy a képregény egyrészt nem igazán irodalmi műfaj, másrészt a művészettörténetben is ritkán jelenik meg (Lichtenstein ugye), de ebben a közegben nem erre koncentrálunk, hanem a két műfaj, a vizualitás és az irodalom keresztezésére. Segitségünkre van az is, hogy mig Lichtenstein-nél láthatóan a vizualitás minden, hiszen több méteres képein a szövegek csak kiegészitők, és sosem hordoznak fontos információt, itt úgy érezzük, hogy a képiség és a szöveg egyensúlyban van, vagyis nem illusztrációt nézünk, hanem a szövegből elinduló vizualitást.

A terem másik végében egy kanapé és néhány jegyzetfüzet csábit maradásra. Vázlatfüzetek ezek, amik amúgy szinte biztosan nem kerülnek be egy kiállitásra, de itt jól kiegészitik az amúgy is laza anyagot. Az egyik füzetben pl. Rómáról láthatunk skicceket, amik szinte naplószerűen dolgozzák fel az ottani élményeket. Nem kész alkotások ezek, hanem bemutatják a képek születését, jól látható, ahogy elindul egy-egy ötlet, és később a skiccekből elemek fel-felbukkannak valamelyik képen. A legjobb ebben a kiállitásban azért még mindig az, hogy végre nem poros könyvtárszobák elzárt mélyéről mereng az olvasáson, mint élményen, hanem egy-egy szeletét bemutatva feldob pár gondolatot, amit akár tovább is gondolhatunk.