Látogatás Ludwigéknál

Bizonyára rettentő fontos események történtek szombat délelőtt Pesten, mindenesetre a Ludwig múzeumban be lehetett kukkantani a szinfalak mögé, a raktárakba, a restaurálóműhelybe, amire összesen ketten jelentkeztünk, és a másik a feleségem volt. Pedig hogy izgultunk, hogy nem fogunk helyet kapni háromnegyedkor az egészkor kezdődő bejárásra! A programfüzetben óriásliftes utazást igértek, és azt meg is kaptuk, miután végigbandukoltunk a raktárakon, és kitárgyaltuk a műtárgyak tárolásának elveit. A restaurátor hölgy bemutatta, milyen az, amikor a művész szándékosan azt akarja, hogy műve elpusztuljon az évek alatt, egyfajta tiltakozásul a műtárgyakból meggazdagodóknak, és mit tehet a restaurátor, hogy szembeszálljon a botor művésszel. Aztán itt vannak a modern anyagok használatának kérdései. Mondjuk a művész egy ceruzaelemet épit be a műbe, ami világitást működtet. Tiz év elteltével már se izzót, se elemet nem lehet ugyanolyat kapni, az elemből pedig kifolyik a sav, hogy csak pár apróságot emlitsek. A kedvencem azonban a csokiból készült műtárgy. Igen, nem tévedés, ilyen is van, mivel az anyag jól formázható, és..a mű elkészitése közben is adódhatnak kellemes pillanatok...Igen ám, de hogyan kell restaurálni egy csokiból készült műtárgyat? No de semmi vész, a jelek szerint ez a téma egyelőre nem foglalkoztat tömegeket....