Gergely László

3 hónapos ösztöndijat kapott az ACAX-tól, de ez csak apropó ahhoz, hogy a képeiről beszéljek egy kicsit. Annyira jellemző ugyanis a művészete, mondhatnám trendi, hogy lassan inkább mint jelenséget lehet bemutatni. Sorozataival egy egészen új irányvonalra tereli a fényképezést, ami ráadásul magyarázat nélkül szinte teljesen érthetetlen. Nézzük kezdetnek a garázs sorozatot. Önmagukban nézve a képek meglehetősen jellegtelenek, unalmas garázsbelsőket mutatnak, nem túl érdekesen bevilágitva. A néző semmit sem lát a képen, ami érdekessé és művészetté tette a fotózást, de ekkor felfedezzük az ismertető szöveget, és mindent megértünk. A koncept fotó lényege, hogy a fotó kizárólag dokumentáció, a szó eredeti értelmében. A garázs sorozat arra hivja fel a figyelmet, hogy Dunaújvárosban a garázsokban önálló szubkultúrák élnek és a művész mindezt nem csupán dokumentálja, hanem irányitja is. Igy aztán értelmetlen számon kérni a fotózás technikai vagy esztétikai szépségeit, fogásait, mikor a lényeg a projekt. Túl azon, hogy mint fotós, nem tetszik túlságosan a médium háttérbe szoritása, hiszen mégiscsak mint fotósorozatról beszélünk, azért vannak előnyök is. A sorozatok társadalmi, etikai, és egy sereg más problémát vetnek fel, tárgyalnak, vagy egyszerűen mutatnak rá, ezzel túlmutatva az esztétikai lehetőségeken.