Róma

nem éppen a kortárs fotógalériáiról hires, az utcákon sétálgatva egyetlen kortárs helyet sem sikerült felfedeznem..Jó, persze készül a MAXXI, csak hát az is múzeum, ott már csak a fősodorral találkozhatunk. Hirtelen belegondoltam, hogy milyen lenne a mi kis városunk galériák nélkül. És a sok ostorozás, nemzetközi kapcsolathiány vizsgálata után elmosolyodtam: igen, kortársban egész jók vagyunk. Minden csak viszonyitás kérdése...Persze tudjuk, hogy Róma miben jó igazán, de még igy is furcsa volt látni, hogy a kortárs mennyire nincs jelen a városban.

A Borghese parkban lévő Modern Művészetek múzeumában 70-es évek kortárs feminizmusa tárlatot láthattunk, ami láttán ismerős érzések fogtak el. Én ezt a tárlatot már láttam...És valóban, az anyag 90 %-a New Yorkból érkezett, ami nem is csoda, ha már feminizmusról beszélünk.

Igazából egyetlen kortárs fotógalériáról tudok, a Brancolini Grimaldi-ról, bár biztosan van több is. El is határoztam, hogy legalább azt az egyet megnézem. Nem nagy poént lövök le hogy elárulom, nem sikerült. A galéria egy őrületesen elit helyen van, egy villa utcára néző garázsában, ám a nyitvatartás közepén már csak az ajtó fogadott. Sebaj. Amúgy ha megnézzük a galéria művészeit, mondjuk Massimo Vitali-t és Olivo Barbieri-t, akkor azt látjuk, hogy ők is a klaszikus témákhoz nyúlnak, nem pedig a kortárs fotó témáihoz próbálnak hasonulni. Hogy ez miért van, az bővebb elemzést igényelne, valakitől aki ismeri a témát, a magam részéről a problémafelvetésnél megállok, és gondolatban másik országban keresek tovább...