Peter Lik

egy ausztrál természetfotós, és azért kerül be ide, mert olyan úton indult el, ami legalábbis figyelemre méltó. Ahelyett, hogy a műkereskedelem szokásos útját járná, plázákban bérel területet, és meglehetősen igényes bemutatótérrel és nagyméretű képekkel vonzza a látogatókat. Persze egy plázáról nem éppen az igényesség jut eszünkbe, de az ötlet szerintem zseniális. Ez egy lépés afelé, hogy a vásárlók szélesebb rétegéhez jusson el a fotós, mégha ez azt is jelenti, hogy az érdeklődők legnagyobb része nem potenciális vásárló. Mégis, egy galéria legtöbbször személyes kapcsolatokkal operál, és a szélesebb közönség szinte soha nem találkozik a műalkotásokkal, ehhez képest egy központban olyanok is megismerik a nevet, akik amúgy nem mennének el egy galériába se. Márpedig az ismertség az, amiért a legtöbbet hadakoznak manapság az alkotók. Persze nem hiszem, hogy itthon ki tudná termelni bárki is a bérleti dijat, de szeretném hinni, hogy mégis. Vagy ha nem most, akkor hamarosan.
Az persze nagy kérdés, és hirtelen nem is tudok válaszolni rá, hogy nem a giccs felé tereli-e az alkotót a szélesebb közönség ilyen irányú visszajelzése, hiszen Peter képei is ingatagon egyensúlyoznak a művészi és a giccs határán...