Jovián György

festőművész az Inda Galériában állit ki, ami nem kellene, hogy hir legyen itt, de új képei nagyon erősen hajaznak a fotóra, ezért érdemes elmerengeni rajtuk egy picit. A képek hajléktalanokat ábrázolnak (főleg), akik fotórealisztikusan jelennek meg, majdhogynem életnagyságban, jóval méterszer méter nagyságban. Természetesen gazdag történelme van a fotórealisztikus festészetnek, csakhogy mi lehet a szerepe 2010-ben? Hiszen a művész saját elmondása szerint is használja a fotót, hogy megörökitse azokat, akikről a festmények készülnek. Ugyanakkor nyomát sem látom annak, hogy a festményszerűség a szubjektivitásban, sosem látott terekben vagy személyekben jelenjen meg. Pedig mennyire más lenne: a valóságban lefotózhatatlan ábrázolás bizonyára nagyobb figyelmet keltene, hiszen a nézők első ránézésre nem tudnák elválasztani a fikciót a valóságtól. Ez esetben a festészet célja az lenne, hogy trükkfelvétel nélkül oldja meg az elképzelt képi ábrázolást. Vagy mi lenne, ha a festmény bizonyos részei fotórealisztikusak lennének, mások pedig festményszerűek? Ahogy látom, ezúttal kihasználatlan maradt a lehetőség.