Art Market Budapest

Először is szögezzük le, hogy nagyon kellett már egy másik művészeti vásár Pestnek. A "rendes" vásár se nem reprezentativ, vagyis fontos galériák kimaradnak a magas helypénz miatt, se nem tájékozódási pont, mivel mindig ugyanaz a néhány ember beszélget ugyanazzal a néhány emberrel. Tavalyelőtt megpróbáltak nyitni ugyan a kortárs irányába, a Műcsarnok adottságai miatt a sátorral, de a standot bérlő galériáknak ráfizetés volt megjelenni, miközben semmilyen megbecsültség-növekedést nem könyvelhettek el azáltal, hogy kint voltak. Nem is mentek többé. Igy tehát két lehetőség van: tényleg ugyanaz a 20 ember érdeklődik a művészet iránt és ők meg is tudják venni a műveket, vagy az Art Fair koncepciója rossz. Sokan az utóbbiban látják a lényeget, pedig az első pont is sarkallatos. Mondjuk ki, hogy igenis kevés ember képzeli el a gyűjteményébe mondjuk Siegmund Ákos képét 850000 Ft-ért, főleg azért, mert 1. nem hallott róla 2. mennyiért? 3. a festő mindent megtett, hogy a képét ne lehessen szeretni. És valahol itt van a kutya elásva. Mert tegyük fel, megtetszik mondjuk egy 50*85 centis fotó az egyik standról. Megkérdezzük az árát, és a hallott 350000 ft hallatán mégegyszer elolvassuk a készitő nevét. Ez se segit, az illetőről még nem hallottunk. Az a baj ezzel, hogy ennyi pénzért befutott művészek munkáit lehet megvenni. Vagy vegyük az egyik festőnő egy méteres vásznát, amiért 480000 ft-ot kérnek. Nem egy Csontváry ár, de nem is rohanok bespájzolni belőle. Utálom, amikor hülyének néznek. Teljesen friss, sosem hallott alkotók képei ne kerüljenek ennyibe, mert sikoltozva rohanok tovább. Ennek megfelelően egy-két eladott kép jelezte csak, hogy vásárlók is léteznek még. Kár, hogy ezúttal a vásáron kell felárat fizetni, gyanitom a vásár után rögtön visszatérnek a kicsit előbb még normálisnak ható árak.
A másik bajom, hogy a kiállitott képek 98 %-a ultraalternativ kategóriába sorolható, ami számomra azt jelenti, hogy készitőjük mindent megtett, hogy esztétikailag ronda képet adjon ki a kezeiből. Persze értem én, meg túllendültünk már az esztétikai kategórián, de miért rakjak ki beteg, groteszk testeket a lakásomba? Üditő kivételt jelentettek Szabó Klára Petra akvarelljei, csak sajnos annyira picik, hogy szinte elvesztek a térben.
Apropó tér. Egy rossz szavam se lehet a kivitelezésre, szép, tágas, értékes terek fogadták a látogatókat, külön pluszpont az ingyenességért. A katalógus megléte is örvendetes, vékonysága már kevésbé, de legalább megfizethető.
Összességében elmondható, hogy nagyon kellett már egy vetélytárs a Műcsarnokbeli Art Fair-nek. Minden megmozdulás kivánatos, ami a kortárs művészetet népszerűsiti. Már csak a kortárs művészetet gyűjtőket kellene valahogy megtalálni, ha vannak olyanok.