Pedig a régi világkiállitás óriási terében szinte elveszik az ember, és belépés után két végtelennek tűnő folyosó fogad, meg persze a pavilonok sokasága, azt se tudom, merre menjek. Mivel idén bőséges jegyzetet is készitettem, ezért az első gondolatom rögtön az volt: nyugi! A kiállitás megvár! És tényleg. Igazi szenzációt végülis nem láttam, senki sem találta meg Capa "másik", nem létező bőröndjét és ezúttal még Brassaitól sem hoztak új képet - nem úgy mint tavaly. Örömteli találkozásként kint volt ismét a Vintage és még egy "fél" magyar galéria, a Csaba Mórocz, aki persze franciaként volt kint és magyar szerzőktől hozott képeket - főleg a huszas évekből. Megértem. A nagy meglepetés viszont Dezső Tamás már itthon is látott zseniális éjjeliőr képének egy igen szép, méretes nagyitása egy Los Angelesben működő galériától.
Abszolút értékben viszont Edward Burtinsky itt látható képe fogott meg, egy kicsit David Meiseles, mondjuk ez inkább dicséret itt. Burtinsky az utóbbi években hihetetlen volt: Kináról készitett nagyszabású albumot, aztán az olajról egy még gyönyörűbbet, lassan zaciba kell vágnom a fényképezőmet, hogy 8000 euróért vegyek tőle képet, amig még ilyen olcsó...Mondjuk ezzel mások is igy voltak, gyűltek szépen a piros pontok a képek mellett, a gyűjtők szerintem megunták a válságot, és "legfeljebb egy hétig nem szivarozom" felkiáltással belevetették magukat a kinálatba. Szinte mindegyik galériánál aktiv párbeszédek folytak, és messze nem az egyszer Lausanne-ban tapasztalt"úgy érzem, hogy az absztrakt és a szűrreál keveredése egy kicsit a megengedhetőnél jobban az expressziv konstruktivizmus felé billent", hanem árakról, karrierekről szólt az értékelés.Amúgy mindentől függetlenül azt gondolom, hogy a művészeti piac egyre jobban eltávolodik a befogadótól, a nézőtől. Jól megkülönböztethetően a befogadhatótól a művészet felé mozdult el a piac. Marina Abramovics sorozatán egy átlagnéző legfeljebb fújolog, és az életmű ismerete nélkül esetleg olyan meggondolatlan következtetést von le, hogy a művésznő nem volt magánál, hogy ilyen képeket hozott létre. Szintén nehezen élvezető mondjuk William Eggleston sorozata, pedig ő aztán próbált egyszerűen fogalmazni, vagy emlithetnék szinte mindenki mást is. Ehhez képest mi történt? A közönség nem vett tudomást sem erről, sem pedig a műveltsége hiányosságairól, és bátran körbejárt, véleményezett, és egyáltalán, feldolgozta a kiállitást, mintha azt épp a Louvre-ban látta volna. Jan Soudek egymás mellé került igy mondjuk Julie Blackmon-al, ami egyrészt vicces, másrészt járjam körbe a vásárt úgy, hogy nem nézek oda, ha ilyet látok? A megoldás persze ez, hiszen most abszolút nem korrekt megjegyzést fogok tenni, de engem a sok éhező afrikai egyébként érdektelenül komponált és hatásvadász képe nem érdekel. Mivel ők voltak most a diszvendég, ezért még a szokottnál is több ilyen volt, és két perc után azt vettem észre, hogy már meg sem látom ezeket a képeket, egyszerűen átnéztem rajtuk. Maradt elég igy is jó képből. Kb három óra mászkálás után éreztem úgy, hogy most már vége lehetne az egésznek, ekkor kicsivel több mint a felét láttam a csarnoknak...Alighanem még vissza fogok térni néhány érdekesebb tételre, de csak úgy, ahogy körbejártam: szünetekkel, pihenőkkel. Az egész teljessége amúgy is befogadhatatlan, összeszámoltam, ha csak a művészeti újságokat veszem meg, több mint 100 eurót hagyok ott...Na nem, különben sincs időm mindet elolvasni mire megjelenne az új szám belőle..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése