Belterjes

az egész művészvilág, és ne gondoljuk, hogy csak nálunk. Vegyük az Artforum legújabb számát. Monika Zawadski-t mutatja be, aki a prágai Svit galériában állit ki, egy bizonyos Dan Perjovschi-val. Aki az előző mondatból a Prága szót találta csak ismerősnek, ne kedvetlenedjen el. Dan Perjovschit a Jiri Svetska galériából ismerem, miután egy megnyitón az amúgy abszolút középszerű munkák között megtaláltam a recesszió egyik rajzát. Miután fél óráig nem birtam abbahagyni a nevetést, átmentem a könyvesbolt részre és gyorsan megvettem a katalógusát. A Jiri Svetska galériába meg úgy kerültem, hogy pár éve Bázelben láttam őket, és felirtam a galéria nevét, mint figyelemre méltó helyet, amit meg kell látogatnom. Innentől a szálak egy irányba tartanak. A Svit galéria az utóbbi évek legmenőbb és legmodernebb művészeti helye, hihetetlenül bátrak és szemtelenek, teljesen eladhatatlan, és persze néha megemészthetetlen művészetet mutatnak be, profi személyzettel és sajtóval. Monika Zawadskit nem ismerem és nem is tetszenek a munkái, most hogy megismertem.
Az Artforum kritikusa velem ellentétben, merthogy amerikai a lap, Kölnben találkozott Dan Perjovschi kiállitással, és tuti, hogy felirta a nevét, mert Prágában régi ismerősként üdvözli.
A kör tehát bezárult, a kiállitást akár meg se tartsák, a lényeg, a sajtószereplés már megvolt. Mellesleg bármilyen kiállitást fel lehetne dobni egy kis Perjovschi rajzzal, igy eleve nem voltak nagy reményeim. A valóság azért mindig szembemegy a koncepcióimmal. a dolog valahogy mégis működik, vagy legalábbis mintha, nem érzem erőltetettnek. Azt azért nem mondom, hogy teljesen értem is, de azért mégis van valami nyughatatlan gondolatiság a tárlatban. Mondom én hogy belterjes..