Carré d'artistes

Ennek a dolognak nem kéne működnie. Fix méretek, ráadásul több is, fix árak, maga a megtestesült szabványositás, megaplázát vizionálunk, és közben ez a galéria egy apró saroküzlet a latin negyed közelében. A látogatók többsége diák, vagy legalábbis nem gazdag, de nem is baj. Itt egyenlőség van. Minden művész ugyanannyiba kerül, csak a képmérettől függ az ár, ami nekem egy kicsit drága, de nekik talán egy jobb vacsora, egy hétvégi program. 300 euró a legdrágább kép, ami sok, ha úgy vesszük, hogy ismeretlen festő ismeretlen műve, de a kiállitott képek meglepően jók. Szó sincs a Lumasban látható közhelyes feldolgozásról, pár perc alatt azt veszem észre, hogy komolyan vizslatom a pénztárcámat, hogy kijön-e belőle az áhitott kép. Talán, ha nem ülnék be teázni, és nem vennék albumokat, és...És persze ekkor eszembe jut, hogy már megint a pénzre gondolok, holott a művészetre kéne..Csak ne lennének ilyen jók a képek! A Louvre-ban senki sem úgy sétál, hogy na jó, megveszem ezt a Boticellit, de ilyen árak mellett könnyebb műgyűjtőnek lenni, és hirtelen szimpatikussá válik az egész. Lehet, hogy itthon is igy kéne kezdeni?