Ideális kiállitások

A bejegyzés csak azért jön létre, mert megorroltam az egyik neves intézményünkre, aki éppen Tihanyi Lajos kiállitást szervezett. Persze semmi gond ezzel, leszámitva, hogy: 1. a Nyolcak kiállitás után iszonyú nehéz neki egymagában megteremtenie azt a hangulatot 2. az életműve, valljuk be elég szellősen fért el a 3 emeleten 3. nagyon kevés magyarázat vagy háttérinfó volt, és a képek egy része közelében sincs a főműveknek. Azért legyünk igazságosak: valakit ki kell rakni, és most szeptemberig legalább nem kell gondolkodni. Hanem azért ezzel is van egy kis bibi: szeptemberig az intézmény közelébe sem fogok menni, és nem mondhatnám, hogy a többiek is tennének a figyelmemért. Kicsit olyan ez, mint a Müpa: indulásakor annyira jó koncertek voltak, hogy mára már azt a néhány érdekeset sem nézem meg, mert egyszerűen hónapokat kell várni egy jó programra...A Szépművészeti legalább ismét fotóval jelentkezett, de nem fogok irni róla, a Ludwig próbálkozik, de idén még ott se jártam - Ackermann Ritán még tavaly voltam. Szóval nem vagyok oda a kinálattól. Persze lehet, hogy nem lenne tisztességes Gerhard Richtert számon kérni, vagy a többi nagyot, de a helyzet az, hogy nagyon hiányoznak pl. a new yorki galériák kinálatai. De még ha nem is őket citálom, akkor is lehetne több csoportos tárlat a mostani magyaroktól - te jó ég, hány olyan művész van, aki megérdemelne egy szóló kiállitást a Műcsarnokban! Aztán lehetne játszani a divatokkal, irányzatokkal, az egyébként méltatott, de már sehol sem bemutatott festőkkel, vagy egyáltalán, lehetne már végre valakinek egy ötlete, hogy mivel lehetne megszólitani a múzeumba járkálókat. Lehetne átfogó magyar fotótörténeti bemutató is, mert a Mai Manóban a helyszűke eleve gátat vet ilyesfajta törekvéseknek. Lehetnének külföldi fotóssztárok is, mint pl. David Lachapelle. A Momában meg közben Cindy Sherman kiállitás van. Ez mókás.