Nagyon ritkán irok arról, hogy az egyes kiállitóhelyeket
hogyan lehet megközeliteni, de néha ez is hozzátartozik a történethez. Az Ernst galériát pl. lassan már nem lehet
megközeliteni autóval, mert nem lehet parkolni. Persze ok, menjek villamossal,
de néha ez nem járható út, ezért egyáltalán nem baj, ha a galériák ezen is
gondolkodnak, amikor kitalálják, hova költözzenek. A párizsi Pompidou-nál pl. remek
parkoló van, noha az épület mellett áll meg a metró is. A new york-i
Mománál még nem próbáltam parkolni, de Manhattanben amúgy sem érdemes autózni.
Ebben a bejegyzésben pedig a rotterdami Kunsthal-ról lesz szó, ami minimum
meglepő annak fényében, hogy a hollandok aztán tényleg jó szervezők.
Rotterdam egy remek kis város, ami igazából nincs rajta a
művészeti térképeken. Ettől függetlenül a Kunsthal egy érdekes modern épület a
múzeumnegyedben, és egyébként egyszerre 3 nagyobb kiállitást is befogad, szóval
egyáltalán nem érdektelen. A cim birtokában viszonylag könnyen megtalálható,
sőt közvetlen az épület mellett van is 10-15 hely autóknak. Ez persze tele van,
de épp amikor megérkezek, felszabadul egy hely, úgyhogy rávetem magam. Ekkor
kezdődnek a problémák. A parkoló természetesen fizetős, ami nem zavarna, de az
automata nem fogad el készpénzt, sem nemzetközi bankkártyát, csak egy speciális
helyi változatot, ami nekem persze nincs. Amúgy ha lenne, 9 percenként kellene
1 eurót fizetnem, ami elég vaskos ár egy helyért. Na igen, kitaláltátok, persze
nem fizettem, egyszerűen otthagytam az autót. Persze később rájöttem, hogy nem
élvezem annyira a képeket, ha folyton az jár az eszemben, hogy épp most
büntetnek meg. Persze ez a Nyugat, semmi sem történt, lehet, hogy a helyiek el se tudták képzelni,
hogy nem fizetek, de addigra már kitaláltam a bejegyzés cimét.
Más gondjaim is
akadtak. Az épületet persze lehetne irigyelni itthon, de a valóságban a
gyönyörű szerkezet elég bonyolultan használható. Az 5 emeletet nem lehet csak
úgy áthidalni egy lifttel, sőt központi lépcsőház sincs, szóval nagyjából
minden esetben körbe kell menni az egészen, hogy eljussak valahova. Ez nem baj,
ha épp mindent látni akarok, de ha pont a fotókiállitással kezdeném, azt nem
lehet, mert az két másik kiállitás mögötti térben kezdődik.
A másik problémám
szinte örök, és talán csak Londonban és New York-ban éreztem igazán elégedetten
magam. Ez pedig a könyvesbolt. Ezúton is üzenem, hogy a könyvesbolt funkciója
nem annyi, hogy kirakjuk az aktuális kiállitások katalógusait. Az a minimum
lenne, hogy folyóiratokat, a témába vágó könyveket és katalógusokat lehet
nézegetni. Jobb helyeken székeket is beraknak, mert ma már egyetlen nagyobb
kiadó könyveivel is meg lehetne tölteni akár egy egész könyvesboltot, lásd
mondjuk a Taschen mintaboltját Párizsban és Londonban. De még ezeken felül is
rengeteg érdekes tárgyat lehet bezsúfolni egy könyvesboltba, úgyhogy nem
vicces, ha az alapterülete akkora, hogy néhány könyvvel máris tele van.
Persze mindaz,
amit leirtam szinte érdektelenné válik, amint a kiállitás maga elég érdekes, de
erről csak a legközelebbi bejegyzésben irok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése