Derkovics és Pécsi József ösztöndijasok a Műcsarnokban

Magamhoz képest elég régen jelentkeztem, de talán nem is történt annyi sok érdekes dolog, vagy csak én foglalkoztam mással az elmúlt hetekben. Ám legyen, ez a kiállitás szintén kihagyható, ha valaki épp jó képeket nézne, nyugodtan vegye le az albumait a polcáról, nem fog csalódni.
Tulajdonképpen az a bajom, hogy művészet helyett politikáról kéne irnom, ahhoz meg nincs kedvem. A lényeg egy mondatban az, hogy a Műcsarnokban hónapok óta nincs semmi, a teljes gárda elment, az mma meg nem tudni mit akar, leginkább semmit, abból baj nem lehet. Nem úgy van ez, mint a Makovecz-el, akinek lehet jól mutatható kiállitást rendezni, a képzőművészetben talán nincs is ilyen ember, de olyan biztosan nincs, akit zászlóra is lehet tűzni (és el is fogadná). Meg aztán akkor arról lehetne irni, hogy miért ő, és akkor botrány lenne, annál pedig jobb a csend.
Tulajdonképpen érthetetlen, miért rakták be mégis ezt az egyfelől reprezentációs jellegű, de mégis sokfelé tartó masszát a falak közé. Csak nem azért, mert már nincs Ernst múzeum? Mindegy. Lehet ezt jól is csinálni. Csakhogy most vagy arról irok, hogy hát igen, a fiatalok, meg az új hang...Egy frászt. Egyfelől nincs itt semmi, amit már máshol ne lehetett volna látni (amennyiben érdekel minket a téma), másrészt aki a semmiből egyszerűen csak begyalogol (kilovagol), mint Hajnóczy könyvcime, az egy mukkot sem fog érteni az egészből. Én pl. imádom Kasza Gábor képeit, de mennyivel hangulatosabb volt a Corvinban, meg ott szégyenszemre nagyobb képek is voltak, több is, meg kontextusba is helyezték az egészet. Azok a képek hol vannak?
A fotó szekcióban amúgy is nagyon feltűnő, hogy mennyire túlsúlyban vannak a fotóriporteri ambiciókkal rendelkezők, akik viszont eltévesztették a házszámot. A riportfotó egy szegénytelepről nem képzőművészet. Különösen, ha a szintet felrakjuk legalább a várbéli analóg kiállitás szintjére, s akkor még nem is mondjuk egy Nessim galériás szintről beszélek feltétlenül, azonnal kilóg a lóláb.
Persze tegyük hozzá, hogy kritizálni könnyű, túl könnyű, ezek az emberek (mármint azokról a fiatalokról beszélek, akik most még abszolút nem kiforrott anyaggal jöttek) még később megtalálhatják a stilusukat, kijöhet belőlük a művész, satöbbi. Néhányuk, akiket már névről illetve munkákról ismerünk, amúgy megérdemelnék a jelenlétet, csak akkor kellene egy tematika, egy kurátor, koncepció. De újra hozzá kell tenni, hogy ezt eleve nem érdemes elvárni a most kiállitott anyagtól. Mondom újra, a könyvespolcon kell keresni, a Műcsarnok teljesen üres.