Amikor a Faur Zsófi galéria átköltözött a Ráday utcából a Szabadság hid és a Móricz közötti területre, hirtelen galériautcának kezdték nevezni a Bartók Bélát, aztán amikor csődbe ment a Három Hét galéria, akkor már kevésbé, de azért továbbra is ott a Photo art, a Szatyor, a Bartók 32. Ezek mind helyi kis galériák, amiknek elég speciális művészköre van, ami nem baj, hiszen nem kell mindenkinek egyből Gagosian-nak lennie, a kiállitásosdi jó móka. Nem véletlen, hogy pl. a Szatyor, bár valójában egy leválasztott kis rész egy kávézóban, egy bizonyos körben mégis hamar népszerű lett.
Amiről viszont beszélni akarok az a galériák mérete. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a nagyobb jobb, hiszen pl. Párizsban is akad olyan galéria, ahol egyetlen kép lóg (na jó, van egy nagyobb helységük is a rue Buci-ban), viszont eléggé meghatározó abból a szempontból, hogy a művészek milyen méretben gondolkodnak. Vegyük mondjuk a Tate Modern-et, ami nagyjából hasonlit a Momára és a Centre Pompidou-ra. Ott egy tipikus Cy Twombly kép, ami mondjuk 4 *5 méteres, ha nem is kicsi, de érezzük, hogy jól érzi magát ott. Ha végigsétálunk New York-ban a 23. utcán, ott is jellemzően 4 méteres belmagasság azért igencsak előfordul. Hosszan lehetne folytatni a sort, és persze megemlithetném az aprócska helyeket mondjuk Londonban, tehát nem arról van szó, hogy mindenhol máshol nagyobbak a helyek, de azért a trend az, hogy próbálnak minél nagyobb helyet biztositani a képeknek (White Cube Londonban az irdatlan ajtóival). Ehhez képest a max 60 * 80- as képek több helyen is tökéletesen kitöltik a helyet, és ez persze elsőre olcsóbb megoldás, hiszen nagyobban késziteni egy képet drágább, ugyanakkor egészen más jelleget ad egy képnek.
Ez a poszt tehát nem arról szólt, hogy minden rossz, csak egy ötletet ad a minél nagyobb képek használatára - ahol lehet persze.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése