Caro Jost utcanyomatai a Vass László gyűjteményben Veszprémben

Caro Jost a világ legkülönfélébb helyeiről rögzit utcanyomatokat, vagyis keréknyomokat, utcaköveket és bármit, amit az utcán talál. Az eredmény egy térbeli nyomat, persze legtöbbször keréknyom, melyeket a művész még le is fest, így kizárólag a térszerkezet azonositható. Az ötlet igazán elragadó, a megvalósitás azonban kissé egysíkú, legalábbis engem nem győzött meg. Amiért írok róla, pedig nem is fotó, hogy bevezetőnek szánom a monokromatikus, egyszinű műveket tartalmazó Vass László gyűjteményhez. Az emlitett úr kizárólag olyan festményeket gyűjt, amelyek (zömmel) egyszinűek, vagy egy szin árnyalataival dolgoznak. A felvetés azért érdekes, mert ha egy szinre egyszerűsitjük le a képeket, akkor óhatatlanul a kompozícióra fogunk koncentrálni. Már ha nem hagyjuk ott az egészet. Ilyen szempontból a gyűjtemény most látható része elég kemény: egyből fejbecsap olyan képekkel, amelyeknek kompozíciójuk sincs, kizárólag a kivitelezést figyelhetjük meg (pl. ecsetvonások), így aztán erős elhatározásra van szükség a tárlat végignézéséhez. Pedig vannak ott finomságok, mondjuk egy Ernst Rita kép, amely ugyan többszínű, és nem is kapcsolódik a többi képhez, mégis tetszik. Na jó: a legjobban az imponál, hogy egy itthoni gyűjtő egy világos, érthető koncepció mentén kezdett el gyűjteni, aminek kapcsán lehet beszélgetni az egyszínűségről, a gyűjtői elvekről, művészeti kérdésekről.