Az elmúlt években a mindenre elszánt műgyűjtők felfedezték a kínai piacot. Ma már szinte nincs is olyan nyugat-európai galéria, aki nem tart legalább egy kínai művészt. Szép lassan kezdenek a művészeti kánonba is beszivárogni, hogy csak egy érdekes példát emlitsek: Wang Qingsong bemutatkozása az International Center of Photography-ban. Ezzel párhuzamosan a koreaiakat is kezdték felfedezni, a Europ'Art-on például jelen volt a Gallery Ho és Gallery Young, fejenként 5-5 művésszel. De kit ismerünk Indiából? Mondjuk Subodh Guptát, aki szobraival már Londonban és Moszkvában is bemutatkozott, és nem mellékesen Bázelben is eladott egy művet. Tulajdonképpen jogos a felvetés, hogyha Kína ennyire erősen jelen van a művészeti életben, akkor Indiának sem szabad lemaradnia. Ezzel együtt még akár 5 évvel ezelőtt is mai szemmel jelentéktelen pénzekért lehetett indiai művészetet vásárolni, míg azóta a Christie's 10 millió dolláros forgalommal tud árverést bonyolítani pusztán az emlitett országból származó alkotásokból.
Ebben a sikerben egy magyar, Tibor Nagy is szerepet játszott. Ő már 1993-ban megnyitotta Delhiben galériáját, egyébként New York-ból költözve át. Szerinte India súlyát az adja a művészetben, hogy a növekvő társadalmi igazságtalanságokra reflektálnak a művek, és ezek a világ bármely pontján érvényesek. Hogy mekkora szerepe van India felfuttatásában, azt az is jól jellemzi, hogy legnagyobbrészt ő érte el, hogy 2005-ben India bemutatkozott a Velencei Biennálén. 2007-ben társult a new york-i Bose Pacia galériával, hogy újabb szervezőket vonjon be missziójába. Azóta Calcuttában is nyitottak egy újabb galériát, és ami talán elsőre meglepő: Berlinben 2008 novemberében húzták fel a rólót. Persze Berlin kulturális pezsgését ismerve már nem olyan meglepő az ottani nyitás. Könnyen el tudom képzelni, hogy a kínai invázió után hamarosan az indiai művészek árasztják el Európa galériáit, mint ahogy erre már utalnak is jelek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése