Az eredeti cél az volt, hogy olyan magyar fotósokat mutassak be, akik külföldön sikereket értek el, és zárójeles megjegyzésként odatettem, hogy itthon viszont nem ismerik őket, vagy legalábbis messze nem olyan megbecsülésnek örvendenek, mint kijárna nekik. Azért zárójeles ez a megjegyzés, mert amikor inditottam a blogot, még lelkes harcos akartam lenni, ma pedig inkább..hmm, nem is tudom. Attól még azok a sikerek nem kisebbednek, viszont a magam részéről nem óhajtok egy folyamatos frusztrációt érezni emiatt. Az a fontos, hogy mégha nem is közismert, igenis vannak szép sikerek külhonban. A blog ezeket az embereket mutatja be, mert meggyőződésem, hogy nem érdemes elszigeteltségben élni, igenis legalább alapszinten ismerni kell Európa legfontosabb kiállitóhelyeit. Hiszen az, aki sosem járt az Art Bazel-en, hogyan tudhatná, hogy miről is szól a művészeti élet? Ha valaki nem látta a Tate Modernt ...és itt most hosszasan lehetne sorolni még a helyszineket és intézményeket, akkor...
A másik ok, ami miatt a blogba kezdtem, az, hogy saját magamnak is felvéssem azokat a neveket, akiket szivesen megismernék. Hiszen forditva is működik a dolog, vagyis, ha valakinek van egy jó referenciája, az érdekesebb művészként is. Szivesebben beszélgetek én is olyan valakivel, aki ismeri az Arco-t mondjuk, mert teljesen esetleges, hogy itthon kit mikor és miért láthatunk.
Összesen 68 bejegyzést irtam két év alatt, ez havi átlag 2,83 bejegyzés. Tehát nem kérdés, hogy vannak figyelemreméltó események magyar fotósok részvételével, sőt inkább az az érzésem, hogy én sem értesülök mindenről. A legjobb persze az lenne, ha egyfolytában úton lennék, bár igy is Izlandtól Rómáig, Barcelonától Berlinig terjed a kör, amit figyelek. Az érdeklődésem miatt gyakran irok New York-ról, de Ázsia gyakran kimarad, pedig egyre érdekesebb lesz, ahogy a feltörekvő újgazdagok létrehozzák a piacot. Dél-Amerikáról sem sokat tudok, még leginkább a Visura magazin tájékoztat onnan, és persze Afrika és Ausztrália is kimarad. Talán még a franciák érdeklődnek leginkább a volt gyarmataik iránt, ott sok fotós megfordul, de délebbre nemigen. Ezért aztán marad Európa. Megdöbbentő, hogy az olaszok mennyire nincsenek jelen, akiket érdemes figyelni, az angolok (persze a nyelv és a pénz miatt is), németek (Köln és Berlin nagyon erős), spanyolok, franciák (ők folyamatosan esnek vissza), svájc és persze majdnem minden országban akad érdekesség.
A blog természetesen folytatódik, az irányvonal is marad, próbálok még több nemzetköziséget mutatni, pár nap múlva Cannes-ból tudósitok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése