Térjünk még vissza egy picit Cannes-ba, ahol ottjártamkor épp a nagy fotóst ünnepelték. Vele talán még az is találkozott, aki nem is tudja felidézni, mivel rengeteg könyv ilusztrációját készitette, és ezek általában minden könyvesboltban megtalálhatók, jó drágán persze. A fotóst ünneplendő, a tengerparti sétányon, a Croisette-en állitottak fel egy óriás kivetitőt és székeket. Nem mondom, ilyen környezetben nekem is lenne kedvem ünnepelni. Az ünnepségre az ünnepelt egy filmmel készült, de még előtte természetesen beszédet is mondott, amelyben kiemelte a kulturák egymásrahatását, meg azt, hogy minden eszközzel meg kell védenünk a fejletlen világ természeti kincseit... Ismerjük ezt már. De kicsit később, a film közben rádöbbentem, hogy ő tényleg komolyan is gondolja. Hát, végülis bejárta már mindegyik kontinenst, több mint száz könyvet készitett, és amennyire tudom, mindig csak olyan munkát vállalt el, ami kedvére való volt. A film az utazásaiból válogatott, Peruban egy földműves elmesélte, hogy januárban elvitte egy áradás a házukat, kölcsön kellett kérniük, hogy vethessenek, Afrikában valahol, nem jegyeztem meg hol, szintén panaszkodnak, hogy a törzsi villongások miatt nem lesz termény, és megy tovább a film, és közben arra gondolok, hogy bármennyire is elcsépelték már ezt a segitsünk a világnak dolgot, azért mi mást tehetne ez az ember, mint hogy képeket mutat, nem csak idillieket, hátha mégis változik valami.
A másik, amit meg kell emlitenem, hogy mennyire becsben tartják a művészeiket. Helyi emberekkel beszélgetve mindenki azt mondta, hogy elmegy a vetitésre, néhány étterem bezárt, hogy mindenki ott tudjon lenni, és a sétány is megtelt emberekkel, akinek nem jutott szék, az a sétány peremén ült. Megjelent a polgármester is, szerencsére csak röviden beszélt, és persze az újságok is beharangozták az eseményt. Lehet ezt igy is..
Térjünk még vissza egy picit Cannes-ba, ahol ottjártamkor épp a nagy fotóst ünnepelték. Vele talán még az is találkozott, aki nem is tudja felidézni, mivel rengeteg könyv ilusztrációját készitette, és ezek általában minden könyvesboltban megtalálhatók, jó drágán persze. A fotóst ünneplendő, a tengerparti sétányon, a Croisette-en állitottak fel egy óriás kivetitőt és székeket. Nem mondom, ilyen környezetben nekem is lenne kedvem ünnepelni. Az ünnepségre az ünnepelt egy filmmel készült, de még előtte természetesen beszédet is mondott, amelyben kiemelte a kulturák egymásrahatását, meg azt, hogy minden eszközzel meg kell védenünk a fejletlen világ természeti kincseit... Ismerjük ezt már. De kicsit később, a film közben rádöbbentem, hogy ő tényleg komolyan is gondolja. Hát, végülis bejárta már mindegyik kontinenst, több mint száz könyvet készitett, és amennyire tudom, mindig csak olyan munkát vállalt el, ami kedvére való volt. A film az utazásaiból válogatott, Peruban egy földműves elmesélte, hogy januárban elvitte egy áradás a házukat, kölcsön kellett kérniük, hogy vethessenek, Afrikában valahol, nem jegyeztem meg hol, szintén panaszkodnak, hogy a törzsi villongások miatt nem lesz termény, és megy tovább a film, és közben arra gondolok, hogy bármennyire is elcsépelték már ezt a segitsünk a világnak dolgot, azért mi mást tehetne ez az ember, mint hogy képeket mutat, nem csak idillieket, hátha mégis változik valami.
A másik, amit meg kell emlitenem, hogy mennyire becsben tartják a művészeiket. Helyi emberekkel beszélgetve mindenki azt mondta, hogy elmegy a vetitésre, néhány étterem bezárt, hogy mindenki ott tudjon lenni, és a sétány is megtelt emberekkel, akinek nem jutott szék, az a sétány peremén ült. Megjelent a polgármester is, szerencsére csak röviden beszélt, és persze az újságok is beharangozták az eseményt. Lehet ezt igy is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése