Photoedition Berlin

Rögtön két magyar is bekerült egy csoportos kiállitásba, Németh Hajnal és Minyó Szert Károly, egyikük se ma kezdte a fotózást, bár igy hirtelen nem sok közöset tudnék mondani kettőjükről. Amennyire én meg tudom itélni, a galéria rendezési szempontja az archiv technikák iránti vonzalom lehetett, legalábbis feltünően sok és sokféle régi technika került elő - kollázs, polaroid, baritnyomat, iris print stb. Minyó Szert képén kiválóan látszik, hogy az archiv technika használata egyedivé és élvezhetővé tette az amúgy nem különösebben érdekes képet. Jó pédája ez annak, hogy egyrészt nem szabad temetni az archiv technikákat, hiszen használatuk személyesebbé, emberibbé teszik a képet, másrészt meg kell válogatni azt is, hogy milyen képet készitünk el igy, hogy az összhatás erős legyen. Hiszen ugyanez a kép mit sem érne mondjuk egy c-printen, ahol az árnyalatok jobban előjönnének, és csak azt állapitanánk meg, hogy a kép nem elég érdekes, a lányból pedig nem látunk elég részletet.
Azért attól függetlenül, hogy ezúttal jól sikerült a párositás, gyakran kérdezem alkotóktól, hogy ha levesszük a technikai bravúrt, mellyel archiv technológiával jelenitette meg a képet, marad-e elegendő érdekesség a képen?