El kell fogadnunk a tényt, hogy a világ nem megismerhető. Nem csak a fotós világról beszélek, bár kétségtelenül ott is igaz ez a megállapitás. Tegyünk egy egyszerű kisérletet. Tegyük fel, hogy meg szeretnénk ismerni korunk legfontosabb alkotóit. Utasitsuk el a pénzvilágot, és maradjunk a művészeti élet által legfontosabbnak tartott embereknél. Remek, akkor az első utunk talán New York-ba vezet, a Momába. Ugyan van az ICP, a fotósközpont, de mi tudjuk, hogy a kincsei legnagyobb részét raktárakban tartja. El fogunk menni a 25-ös utca környékére, majd hajtépve ráébredünk, hogy túl sok galéria települt oda, és egy hét is kevés, hogy mindet végigjárjuk. Jó, akkor jöjjünk vissza Bázelbe, az év művészeti vásárára. Azt gondoljuk, persze naivan, hogy aki számit, ott van. Hát nincs. A legfontosabb művek rég trezorokban gazdagitják az előkelőeket, akik aligha veszik elő mondjuk Ansel Adams képeit a századelőről, még akár kesztyűben sem. Ehelyett légmentesen, savmentesen, és zárójelben megjegyezve, látványmentesen megmentik őket az utókornak, ami becsülendő, de a szélesebb közönségnek alighanem belegondolni is nehéz, mikor láthatnák ezeket a képeket. Térjünk is vissza az ArtBázelre. Kifizetjük a 15 frankos belépőt, majd...elborzadunk. Egy óriási csarnokba lépünk, melynek nem látjuk a végét, a szélességét is csak tippelni lehet, és akkor még nem is tudjuk, hogy van egy emelet is. Lépkedünk a standok között, és pár óra múlva ráébredünk, hogy már elfelejtettük, mit láttunk az elején.
Fontosabb múzeumokba fogunk menni, Londonba a Tate Modernbe, a Pompidou központba, Lausanne-ba, Madridba...aztán rájövünk, hogy túl sok várost kellene bejárni. És persze nem elég egyszer bejárni: a párizsi fotóházban (Maison de la photographie) havonta cserélődnek a kiállitások. De még érdekes kiállitásból is annyi van, hogy ha folyton úton lennénk se érnénk utol magunkat.
Újságokat fogunk vásárolni, hisz az mégiscsak könnyebb és olcsóbb, mint annyit utazni. Mondjuk Párizsban belépünk egy újságoshoz...és megint bajban leszünk. A francia Photo ugye kikerülhetetlen, az Artforum 200 oldal, és dögnehéz, ott van az Artworld, Photoart, Portfolio, Color, AZ Art, és a többi...Nem, ennyit nem lehet olvasni. És a könyvekről még nem is szóltam...
Egymás után omlanak a piacra a művészek, sok közülük elbukik, pályát változtat, eltűnik, de még mindig marad annyi, hogy emberi ésszel felfoghatatlan.
De legalább itt van a jó öreg, pici Budapest...Aha. A nagy galériákat ismerjük, de igen gyakran létesül új, aztán vannak az underground helyek, nem beszélve azokról, akik nem állitanak ki folyton, akik már nincsenek is köztünk, vagy csak elfelejtették őket...
Mondom, hogy megismerhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése