Művészet vagy pénz?

A minap a Nemzeti Galériában sétálva arra lettem figyelmes, hogy az idegenvezető azt mondja, hogy ez és ez a Szinyei Merse Pál kép úgy 30 milliót érne, ha kikerülne a műkereskedelembe. A Munkácsi kiállitás kapcsán is repkedtek a milliók, hiszen a Krisztus trilógia Európa számos országában járt, és mindenhol pénzért lehetett megnézni. Csak szegény Paál László nem adott el képet, szegénységben halt is meg. Mit akarok ezzel mondani? Semmit. Csak éppen érdekes téma, hogy a korábban kis túlzással senkit sem érdeklő festményvilágba is kezd beszivárogni a fény. Néha persze zseblámpa fénye, mert éppen elég hamisítvány forog a piacon. De mégis: a soknullás aukciók után jobban odafigyelnek az emberek a mázolmányokra. Most már van néhány 100 millió Ft-os képünk. Az jutott eszembe, miközben a képeket nézegettem, hogy felértékelik-e a képeket ezeken a helyeken időről időre, felmerül-e, hogy a gázszámlát egy-egy Munkácsy-ból fizessék. Mert azt mostanában hallottuk eleget, hogy a múzeumok nem kapnak elég pénzt, nemhogy restaurálni, hanem fűteni sem. Ugyanakkor felfigyeltem valami másra is. Az 1945 utáni termekben lévő képek, hmm, hogy úgy mondjam, nem igazán csúcsteljesitmények, egy adott életművön belül. Nevek nélkül: van pár festő, akinek ma jó a neve a szakmában, és akár millió ft közeli vagy azt meg is haladó árakon ad el képet. Ez rendben van. Ugyanakkor -jogosan - szerepel az MNG állandó tárlatán, egy olyan képpel, ami nem igazán az életmű legjobb darabja. Nos igen, a múzeumnak nem volt pénze arra, hogy megvegye mai műpiaci áron a képet. Lehet, hogy a művész felajánlott egy képet a múzeumnak, amit mondjuk nem tudott eladni..vagy a múzeum még akkor vásárolt, amikor nem futott be, és talán még megtiszteltetés volt számára, hogy bekerült egy képe. Igen ám, de azóta fejlődött a stilusa, és az a kép, ami most ott lóg az állandó kiállitáson, nem igazán jelzi a csúcsteljesitményt. Na jó, akkor most forditsuk meg. Tegyük fel, hogy az MNG vásárolna néhány fantasztikus kortárs képet, piaci áron. Ezzel segiti a művészeket, és a galéria hirneve is növekszik. Csakhogy ki merné azt vállalni, hogy jónéhány millió ft közpénzt kiad -nyilván pályáztatás nélkül- művészeknek, és egyáltalán ki határozná meg és milyen alapon, hogy ki kaphatna belőle? Ez bizony a korrupció melegágya.
Most tehát ott tartunk, hogy a múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria 1945 utáni művészetet bemutató tárlatán, ahol egyébként nem túl sokan járnak, mivel a legfelső emeleten van, olyan képek vannak, amilyenek. Ugyanakkor igazán jelentős művek magántulajdonban vannak, és nagyon gazdag családok nézegethetik őket. Az, hogy odaadják-e egy kiállitásra, egyáltalán tudják-e, hogy kinél vannak azok a képek, kérdéses. De feladata-e felkutatni a múzeumnak a tulajdonost, egyáltalán bemutathat-e magántulajdonban lévő képet? Hiszen egy-egy kiállitással a mű értékét feljebb lehet tornászni, hiszen akkor már hivatkozhatnak arra is, hogy az MNG-ben állitották ki. New York-ban ezt úgy csinálják, hogy a gazdag gyűjtő megveszi a képet, és tartós letétként odaadja a múzeumnak. Cserébe a múzeum a termet, ahol a képeket elhelyezik, a gyűjtőről nevezik el. Talán mindkét félnek kedves eljárás ez, hiszen a gyűjtő saját termet kap a múzeumban, dicsekedhet a gyűjteményével, a többi x millió ember pedig mégis láthatja a képeket. Persze ha őszinte vagyok, nálunk ezt is lehetne rosszul kivitelezni.
Emlékszem még a Vajda Lajos életmű kiállitásra, ahol szinte láttam a lelki szemeimmel, ahogy lesöpörték a padlást, hogy bemutatható képeket találjanak, majd az MNG kiállitás után a képek eltűntek. Jómagam Hollandiában láttam "turnézni" a képeket, hogy mi lett aztán velük, nem tudom. Mindez csak arra példa, hogy az MNG is segitett már egy életművet, mégha a festő immár több mint 50 éve halott is.
Egy biztos. A sikeresség egyáltalán nem feltétele vagy oka a jó művésznek. Had utaljak itt Paál Lászlóra és Munkácsy Mihályra, akik ráadásul barátok is voltak, mégis Paál László nem a sikereiről hires. Ez manapság is előfordulhat. A kérdés csak az, hogy lesz-e a ma Márffy-jának, Szinyei-jének képe vagy kiállitása a Nemzeti Galériában?