A Fotofest

Amerika talán legnagyobb de szinte biztosan a legjobban szervezett portfolio review-ja. Arról szól, hogy a művészek elviszik a gondosan kiválogatott anyagukat, és 20 szakmabeli elmondja róluk a véleményét, vagy ha nagyon jónak itélik, kiállitási lehetőséget is ajánlanak (sőt egyszer valaki munkát is kapott igy). Rettenetesen hasznos. A jó kritika ugyanis nagyon ritka, és akkor is gyanakodni kell, hogy őszinte-e. Nem véletlen, hogy nem ez az első bejegyzésem a témában.
Maga a Fotofest szervezet, az újkori hagyományoknak megfelelően próbálja más utakon is felhivni magára a figyelmet. Ennek egyik kézenfekvő módja a kiállitásszervezés. Ezúttal New York-ba a Fred Torres galériába jutott el 8 feltörekvő kaliforniai fotós.
Az ilyen csoportos kiállitások nagyon veszélyesek abból a szempontból, hogy összetartja-e őket valami. Jelen esetben, ha csak annyi volt a követelmény, hogy egy los angelesi főiskola diákjának kell lenni, akkor szinte már a fejünkben összeáll a kép: lesz hagyományos technikával készült kép, lesz riport, installáció, és valamilyen szociológiai problémára reflektáló kép. És tényleg. Nagyjából öt éve kezdődött az a trend, hogy mivel a fotóban már nem lehet újat mondani, mindent kitaláltak és lefotóztak, ezért legyen az egészben az a fontos, hogy milyen köritést találunk ki hozzá. Milyen vicces például az, hogy lefotózzuk az összes zöld szinű kalapban sétáló embert! Maguk a fotók csak dokumentációk, ezért önmagukban nem kell, hogy jók legyenek, a lényeg, hogy mennyire egyedi témát találunk.
Ez megy most. Szerintem ez is csak egy mellékvágány, de amig kifut, nézegethetjük a sok pocsék képet. Aztán jön valami új divat.