újságok

Nem tudom, hogy az elmúlt rendszerrel való kritikai hozzáállás teszi-e, de egészen megdöbbentő árakon lehet venni régi művészeti folyóiratokat. Itt van a kezemben a Műterem 1. száma, 1958-ból, és még ezer forintot sem adtam érte. Pedig Márffy Ödöntől Bernáth Aurélig terjed a bemutatott művészek köre, és az A4-nél nagyobb, szines lapra sem mondanám, hogy értéktelen. Az is könnyen megfigyelhető, hogy külföldön a hasonló újságok bőven elérik a 100-1000 eurós értéket, persze ott is rangsor alapján. Többféle elméletet is felállithatunk, miért nincs ez igy nálunk. Kezdhetjük azzal, hogy a válság, bizony nálunk elég erőteljes, nemhogy újságot, de festményt se vesznek az emberek, fotót meg eddig se vettek. Mondhatjuk azt is, hogy az emberek nem is tudják, hogy van ilyen, és antikváriumba, galériába meg csak az jár, aki a lemaradt egy Nick Hornby könyvről.
Nehéz kérdés, látva mondjuk a Kogart-ban a Paál László festményeket, amiket akkor vettek, amikor még nem voltak 20-30 milliók.. A Kieselbach kinálatából is hiányzik ez az elem. Lehet, hogy van itt egy piaci rés?